Nos, ebben a cikkemben első sorban nem a fekete színről lesz szó, hanem azokról, akik viselik - előszeretettel - és azokról, akik ezt látják és többnyire nem tetszik nekik.

A fekete, mint szín a mindennapokban
A feketét sokan a halállal kötik össze, a szomorúsággal, a depresszióval, a sátánnal, a gonosszal. A szimbolikában is negatív jelentésű ez a szín, illetve még az élettől való elfordulást és alázatot is jelent - a papok ezért viselik ezt a színt. Valljuk be: a mai világban inkább az előbbi jellemző. Aki feketében jár, az depressziós, ugye? Nem! Vagyis nem biztos. A fekete egyébként nem csak a gyász színe, hanem az egyszerűségé, az eleganciáé is - gondoljunk csak a Little Black Dressre. A fekete ruhák karcsúsítanak is.

Most pedig arról szeretnék beszélni, hogy mit láthat egy másik ember. Nagyjából tudom, ismerem a reakciókat, mivel én az esetek nagy többségében ezt a színt választom. No, meg a saját tapasztalataimról is írok!

Shana, a depressziós...
A magyar tanárom egyszer megkérdezte, teljesen véletlenszerűen, óra után megállított, hogy depressziós vagyok-e, én meg csak nagy szemekkel pislogtam rá értetlenül és azon filóztam, hogy ezt meg honnan veszi... ezt ő is észrevehette, mert szinte rögtön hozzá tette, hogy mostanában sokat járok feketében. Mindjárt depis valaki, ha feketében van?! Kurvára nem.
Aztán megkaptam pár 'barátomtól', hogy járjak kevesebbet feketében, mert lehet, ettől van rossz kedvem. Álljunk meg egy pillanatra! Az, hogy rossz kedvem van, nem a fekete miatt van! És nem azért hordok feketét, mert rossz kedvem van. Meg sem fordul az emberek fejében, hogy valaki csak úgy, mert szereti a színt, felvesz ilyen ruhákat? Pedig de, van ilyen, én vagyok rá az élő példa. Érdekes, furcsa vagy hülyén hangzik - avagy sem -, de én ki nem állhatom a színeket. Olykor rosszul vagyok, ha több színes ruha is van rajtam egy rakáson. A legtöbb színt messziről kerülöm, marad a fekete, a szürke, a vörös, a kék és a zöld - ezeknek is a sötétebb árnyalata. És nem csak ruhák terén, hanem minden téren ez jellemző. De ettől nem feltétlenül vagyok depressziós. Persze, magyarázhatom az embereknek, hogy nem vagdosom az ereimet, de a kinézetem 'árulkodik erről'. Hát persze...

Shana, a rocker...
Aki ismer, vagy olvassa a blogot - vagy egyszerűen felpillant a zenelejátszóra -, az tudja, hogy rocker vagyok és metalhead. Ez persze nem követelné meg azt, hogy járjak feketében. Van olyan ismerősöm, aki szintén csak rock, csak metal és nagyon színesen öltözködik. Én nem. Valaki azt mondja, hogy ezt is csak 'divatból' csinálom és, ha már rock zene bömböl a fülesemből, akkor nézzek is ki úgy. Na! Az ilyeneket pofán tudnám baszni. A rock zene nem 'csak egy divat', az az élet - ez meg eléggé sablonosan hangozhat, de akkor is így van - egyes embereknek. Szóval igen, én megkaptam már ezt a divat-faszságot is, amitől egyszerűen hányok.
Egyébként én sem voltam mindig ilyen. Sőt! Régen nagyon szerettem a színeket, nem is volt nagyon sötét ruhám, de valahogy ez elmúlt. És ezt egy percig sem bánom.

Oké, a fekete tényleg komor, én nem mondom, hogy nem. De nekem a kedvenc. És egy csöppet cseszettül elegem van belőle, hogy az emberek rögtön, ismeretség vagy kérdezés nélkül vonják le a téves következtetéseket. Nem mondom azt, hogy nincsenek feketébe öltözött depressziósok, vagy sátánisták, de könyörgöm! Nem mindenki az! Ha nem akarod megkérdezni tőle - márpedig biztosan nem fogod -, akkor ne is cimkézz.
Én is voltam depis és akkor már egy éve fekete ruhákban jártam és azóta sem járok nagyon másban. Szóval az állítás, miszerint 'ha sokat jársz feketében, depressziós leszel/vagy/maradsz' téves. Nagyon is! A kis depi után is feketében jártam és járok is és semmi bajom sincs. Nem vagyok depressziós. Oké, kicsit sötét jellem vagyok, nem tagadom. Lehet, ezért áll hozzám közel ez a szín. De ettől eltekintve semmi köze a lelkivilágomhoz. Attól én még lehetek belül egy színes egyéniség, vicces, röhögős, gyagyás, hogy feketében járok; szerintem a külső és a belső nem minden esetben függ össze egymással. Hányszor volt olyan, hogy megláttál egy személyt a suliban (csak tételezzük fel!), és rögtön elkönyvelted, hogy 'na, ez egy hülye, beképzelt picsa', aztán - ki tudja, lehet a Sors akarta így -, megismerted, beszéltél vele és rájöttél: orbitálisan nagyot tévedtél vele kapcsolatban és lehet, azóta is barátok vagytok, vagy legalábbis nem vagytok rosszban.

Száz szónak is egy a vége: attól, hogy valaki feketében jár, nem biztos, hogy depressziós, avagy más lelki problémái vannak, ahogy azt sem tudhatod, hogy a legboldogabb, legmosolygósabb arc mögött milyen problémák, aggodalmak vagy épp fájdalom bújik meg...

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 1 hozzászólás

1

2014.07.15. 13:30 Sayurii Hűha! Mennyire igazad van. Én is hasonló problémával "küszködök": állandóan nyafognak, hogy ne már megint fekete, vehetnél más pólókat is~. De most komolyan! Inkább én érezzem magam jól abban a ruhában, amelyet hordok, mintsem, hogy nekik legyen megfelelő, nem igaz? :/ "Hányszor volt olyan, hogy megláttál egy személyt a suliban (csak tételezzük fel!), és rögtön elkönyvelted, hogy 'na, ez egy hülye, beképzelt picsa', aztán - ki tudja, lehet a Sors akarta így -, megismerted, beszéltél vele és rájöttél: orbitálisan nagyot tévedtél vele kapcsolatban és lehet, azóta is barátok vagytok, vagy legalábbis nem vagytok rosszban." Oh, true story xD