Január: a dráma folytatódott hármojuk és köztem, ők folyamatosan engem oltottak a hátam mögött, én meg leszartam az egészet, mert nem érdekel annyira, hogy agyaljak rajta. Persze rengeteget gondolkodtam, hogy ez most mi, és miért. De nem találtam rá reális választ.
Akkor még szerettem az új angoltanárt - aki már nem olyan új -, de ennek is hamar vége lett. Amúgy tök egyedül voltam, mint a kisujjam, de láthatólag ez nem érdekelt túlzottan. Addigra már nem érdekelt.
Januárban kezdtünk a mostani egyik legjobb barátnőmmel jóban lenni.
Meglepőnek éreztem, hogy nem vagyok depressziós, és nem érzem magam szarul. Talán hozzászoktam? Sosem tudom meg. És rájöttem, hogy csak úgy, utazgatni akarok, amire sem most, se akkor nem futotta a pénzemből.C:
Januárban volt az idegennyelvi est is, amin szerintem kurvanagyot alakítottunk Alice Cooper számával, a Poison-nel.:DD Király emlék, és szívesen gondolok vissza rá, mert nagyon jól éreztem magam aznap. 

Február: az egyik legnagyobb dráma volt ekkor. Pont osztálytalálkozón, ahova a három lány is jött, és olyan perpatvart csaptak egy kis dologból, hogy mire észbekaptam, már káromkodva ordibáltam. Egy random, volt-osztálytárs sírva ment ki a teremből, a fiúk, akik bent voltak, nem mertek megszólalni, volt ofő csak kamillázni tudott, barátnőm röhögött a háttérben, ahogy osztom a három gyökeret. Nagyon vicces, gonosz ribanc voltam, és utána még kaptam a savazást hetekig.(: Olyan jó volt.
Valentín-napon nem csináltam lófaszt se.:DD
Amúgy érdekes, hogy a három lányból az egyik mindig beszél velem, azután is, még most is, néha még oltja a háta mögött a fő dráma-kreátort, és nem értem, hogy mire volt jó ez a geciskedés. Azóta sem értettem meg.

Március: elsején színházba mentem egy barátnőmmel és két barátommal, mindük ált.sulis osztálytársam volt, és imádom őket. Ekkorra nagyon megutáltam már az új angoltanárt, és felettébb idegesítő volt. A matektanárt is nagyon megutáltam. Itt derült ki, hogy nyáron mehetek Németországba,és már akkor sem nagyon tetszett az ötlet, de nem zárkózom el tőle.
Suliban daléneklési verseny volt, és harmadikok lettünk. Egészen király volt.^^
És ebben a hónapban lett nagy kedvencem az Assassin's Creed játék, amit a mai napig imádok.
És ugye hanyagoltam a tanulást novembertől márciusig, kb., és ez kezdett is meglátszani a jegyeimen. Itt kezdtem el rontani, és már csak három hónap volt vissza, nagyon kevés idő javításra, és az egyesek csak gyűltek...
Huszonharmadikán mentünk kirándulni. Nagyon hideg volt, de kurvajól éreztem magam!(: Keszthelyen voltunk.
A tavaszi szünetben nem csináltam semmi extrát, unalmas volt. Nem locsolt meg senki, a közeli rokonokon kívül, mert levettem a kaputelefont, így nem tudott bejönni senki sem.

Április: ekkor döbbentem rá ténylegesen, hogy javítani kell, mert már tényleg minimális idő van vissza a tanévből, és nem bukhatok meg, szóval így tettem, és javítani kezdtem.
Fogadóórákon mindenki csupa jót mondott rólam, amin meglepődtem, mert rosszra számítottam, dehát... sajnos ilyen az élet.:( :DD Itt már nem volt olyan sok bejegyzésem, mert tanultam az időm nagyrészében.
Aztán volt egy-két hét, amíg úgy volt, hogy Anya Amcsiba megy dolgozni, és oda költöznénk egy-két évre. És először lesokkoltam, aztán ellenkeztem, aztán gondolkodtam rajta, és szívesen mentem volna, de anya visszahátrált. Amit sajnálok is, meg nem is. Kint rengeteg lehetőség adódhatott volna, mindenesetre több, mint MOn, de azért itt van az életem jelenleg.

Május: májusban dolgoztam elsején, utána nemsokkal pedig a végzősök ballagására készültünk. 25-26-án osztálykiránduláson voltunk, király volt. Húsz km-t gyalogoltunk, hegynek fel meg le, aztán éjszakába nyúlóan ittunk a táborhelyen és végül sátrakban 'apudtunk'. Inkább pihentünk.
Egyes lett a fizika tz-m, ez azt jelentette, hogy 1, 85-re álltam, vagyis bukásra (a tanár csak egész számra adja meg a jegyet). És már csak két hét volt vissza, szóval veszettül elkezdtem tanulni, nehogy megbukjak. A kémia kettesem biztonságban volt, és a matek tz-m is kettes lett, ezzel 1,92-re álltam, és a tanárnő megadta a kettest. Kicsit meglepődtem rajta, hogy nem kellett javítanom, de nem szóltam inkább egy kurva szót sem, nehogy meggondolja magát.
 

Június: és már annyira elegem volt. Mindenből! De tényleg: szarul aludtam, nem ettem, nem ittam, éjt-nappallá téve tanultam, és állandóan stresszes voltam, ideges, és pesszimista. De aztán meglett a kettes.
Az utolsó egy és fél hetem tehát lazán telt, és nem kellett foglalkoznom semmivel, míg valaki még az utolsó napon, az osztályozás előtt is fél órával még nagyban javított.
Aztán kicsöngettek, és elhagytam a süllyedő hajót.
És nyár van. És szabadság. És jövőre minden máshogy lesz. Nem hagyom majd magam, nem hagyom, hogy más emberek faszoskodjanak, és ez kihatással legyen a sulis dolgaimra.