Cső!

   Basztikulikám.. megint vagy ezeréve nem írtam.. szörnyű nőszemély vagyok, nem?! dehogynem. rájöttem, hogy baszottul unalmas a nyár. de komolyan. délelőtt a gépnél punnyadok, mert senki nem ér rá. délután a könyveim fölött punnyadok(vagy a monitor előtt, mert tegnap például letöltöttem az Ízek Imák Szerelmeket.. de azon kívül még rengeteg eBook-om van.^^), vagy futni megyek, vagy tornázok. tökre elszigetelődtem. sziget vagyok basszus. amúgy nincs ezzel problémám. szeretek egyedül lenni. a tumblr-ömmel is nagyon jól megvagyunk, köszönjük szépen.:] Tarjista lettem.*.* rejöttem, hogy nem csak a rock-ot szeretem, de a metált is, meg a hasonló dolgokat. igazából kábé fél éve vagyok ,,rocker''. de nem bántam meg. meghallgattam már egy csomó számot - 90%uk kedvencemmé is vált - és rájöttem, sokkal többet érnek, mint a ,,tuc-tuc'' zene. ami amúgy förtelem. már lady gagát se hallgatok. Rihannát is csak elvétve. ennyit a zenei ízlésemről.
   azért azt átérzitek, hogy a basztikulikámon kívül minden mondatot kisbetűvel kezdtem. kivéve a Tarjistaságomról szólót.. na mindegy. lusta vagyok megnyomni a shiftet. persze ez a szmáljilkra nem vonatkozik.;]
   amúgy úgy érzem, hogy olyan sokminden megváltozott..:|| nem tudom, hogy jó irányba-e. azt tudom, hogy én úgy érzem, egyre erősebb vagyok lelkileg, nem érintenek meg annyira a dolgok, nem hagyom, hogy bemásszon az a bármilyen jellegű, tárgytalan, lényegtelen dolog a kicsi kobakomba, aminek nem kellene, nem szólok bele mások életébe - eddig sem tettem, maximum unalmam jele lehetne -, nem pletykálok. csak a kőkemény kritika a másik arcába. ez maradt.. egész nap egyedül vagyok. alig beszélek és olvasok a nap végéig. kis szünettel, amikor tornázom és/vagy futni megyek. nem mondom, hogy egy sémára épülnek a napjaim, de már nem ártana valamiféle levegőváltozás. ugyanis ez a vacak város unalmas. nem történik semmi. úgy érzem, most nincsenek itt a sulis barátaim.. pedig itt vannak, csak nem velem. nincs ,,jól bevált baráti köröm''. és úgy tűnik egy-két kivételtől eltekintve, igazi barátaim sem akadnak. pedig egyszer azt mondta valaki, ez szar, mert az ember társas lény. és mivan, ha én más vagyok? ha én nem vagyok társas lény? vagy egyszerűen a rossz társas lények társaságát keresem? lehet, ha elmennék, és valahol tiszta lappal indulnék, más lenne? vagy ott - bárhol is legyen ott - már a ,,furcsaságom'' miatt nem lennének barátaim? ki tudja..?!
   a sulis barátokról pedig annyit.: a legtöbbjük nem is igazi barát. valójában a legtöbbüknek elég az, ami a suliban vagyok, az alap. a felső pár réteg elég nekik. tudják, hogy makacs vagyok, egoista, szarkasztikus, vicces, röhögős, olykor melankóliába, depresszióba süllyedő lány, aki imádja a feketét, a rockot meg a metált. és Harryt. mert imádom Harry Pottert. hogy imádok sportolni, kocogni járni, kondiba menni meg úszni, de nem szeretem nézni a tévében a sportot. hogy kávéfüggő vagyok. meg egy kicsit rossz lány, aki imád a tilosban járni. és.. körülbelül ennyi. a felszínt mind jól ismerik. de ezt még akár egy blogból, ebből is ki lehet silabizálni.
   nem tudnak viszont csomó mást.: hogy írok. hogy nem csak Harryt imádom, hanem úgy unblock olvasni. hogy a hetes a szerencseszámom. hogy van tumblr-öm. hogy van blogom. hogy az FBInál szeretnék majd dolgozni nyomozóként(leginkább viselkedés kutatóként). hogy mi a telefonszámom. hogy apám nem szeret. hogy legszívesebben feketébe járnék és egésznap zenét hallgatnék. hogy utálom ezt a várost. hogy máshol akarok lakni. hogy Amerikába akarok élni. hogy ki akarok adni egy könyvet. hogy milyen az eredeti hajszínem(!!). hogy szemüveges vagyok. hogy nem tudom, mitől félek. hogy ki a példaképem.
   tudják, hogy furcsa vagyok, csak az okot nem ismerik. tudják, hogy feketébe járok, de azt nem, hogy pontosan mit gyászolok. tudják, hogy szeretek élni, de azt nem, hogy nem félek a haláltól.
   úgy egyszer megkérdezném a fent említett dolgokat valakitől, és megnézném, mennyit tud belőle. nem azért, mert egy tantárgy vagyok. nem.. Shana nem egy tantárgy. csak kíváncsi vagyok, hogy akik a barátaimnak mondják magukat, mit tudnak rólam. az igazi énből mit ismernek vajon..?! és én vajon minden barátomat ismerem?
   amúgy arra is gondoltam már, hogy én tettem ilyen egyszerűvé, hogy az emberek ki-be járkáljanak az életemből. mert most nem magányosnak érzem magam, hanem egyedül. it's sucks.
   az bánt a leginkább, hogy az embereknek nincs türelmük, hogy megismerjenek valakit. teljes egészében, az egész lényét. pedig én aztán olyan ember vagyok, akinek jócskán vannak titkai, és nem vagyok valami kiismerhető karakter. csak kellene végre valaki, akinek van türelme..
   most biztos azt gondolja a Kedves Olvasó, hogy én vagyok túl zárkózott. lehet. bár nem hiszem. adok esélyt az embereknek, hogy megismerjenek, de, ha türelmetlenek, és nem képesek megmászni a falat, ami körülveszi a szívem(igen, egy pár soros szövegből idézek most), akkor.. ez van! nem fogok bocsánatot kérni ezért. mármint azért, hogy védem magam a csalódástól. attól, hogy elhagyjanak. nem azért, mert félek.. mert nem félek. de nem fogok senkinek könyörögni azért, hogy ismerjen meg, fogadjon el, szeressen meg. mert jó esetben ezt nem kell kérni, könyörögni érte végképp nem kell.
   lehet, ebből egy csomóan azt szűrik le, hogy én imádom, ha foglalkoznak velem. de nem. mint fentebb is írtam.: jól megvagyok egyedül. és nem az zavar, hogy engem nem ismernek. kiemeltem valakit a tömegből.. mert ez nem csak az én problémám. gyakran csak az a fő, hogy az illető divatos legyen, azt a zenét hallgassa, amit mindenki, úgy öltözzön, mint mindenki. ez az úgynevezett ,,csorda-szindróma''. én így hívom.

   ez nem tudom mennyire érint bárkit is, aki ezt olvassa.. de azért szeretném, ha az erretévedő hozzászólna a bejegyzéshez, mert engem érdekel mindenki véleménye ebben a témában. nem muszáj, persze, hogy nem. csak egy lány kérése. aztán.. ennyi.