Szóval szétmentünk. Igen. Kibaszott jó. Nagyon örültem neki. És az a baj, hogy nem tudom hova tenni az egészet. Pénteken már éreztem valamit, ebből az egészből, de... Előtte nem volt semmi. Péntek óta nem találkoztunk, és alig beszéltünk, és amikor felhoztam, hogy kellene találkozni, azt írta, 'igen, tényleg kéne'. Lehet, hogy sokan erre nem gondoltak volna semmit. De, aki egy párkapcsolatban van, az egy facebook üzenetben is megérzi. Szerintem. Szóval találkoztunk. Hozott nekem egy tábla csokit, karácsonyra. Pedig úgy volt, nem ajándékozunk. Én hülye, vittem neki egy szív alakú mézeskalácsot, rajta a kezdőbetűjével... What nyálas, ombre?! Dikk...-.- Szóval elmentünk a padunkhoz, ott elvoltunk egy ideig, aztán elkezdett esni, és eljöttünk hozzánk, a lépcsőházba. Aztán itt is még beszéltünk, kábé egy órát, aztán benyögte. És próbált magyarázatot találni, de nem tudott. Annyit mondott - könnyeivel küzködve, sírva! -, hogy ő rossz,én pedig jó vagyok, és különleges, és jobbat érdemlek, mint ő, mert ő csak elrontana. Mi a fasz?! Miért hiszi azt mostanában mindenki, hogy döntésképtelen vagyok? Hogy nem tudom eldönteni, mit vegyek fel, kivel barátkozzak, kit szeressek. El tudom dönteni. És azért választom azokat, akiket, mert én így akarom. Az én döntésem. By the way... szerintem a hétvégi bulik egyikén, amikbe ment, smárolt egy másik csajjal, vagy lehet, több is volt, aztán inkább ezt tartotta kézenfekvőnek, minthogy bevallja a valóságot. Nem tudom. És nem is akarom tudni. Ha történt valami, ha nem, ez a szituáció most. Szóval újból felkerültem a Szent Szinglik Listájának élére. I'm proud of myself.
Szóval igen, jól sejtitek, ez volt életem legrémesebb, legborzasztóbb, legembertpróbálóbb karácsonya. Nem csak a szakítás miatt. A 'barátnőim' is küldtek facebookon egy meghívót, hogy nem hívnak meg a szilveszteri bulijukba. Hogy miért? Mert hirtelen gyerekes lettem, bunkó, mert facebook-ozok és/vagy twitterezek a vendégségben, mert nem vagyok mindig boldog, mert szingliként nem akarom azt nézni, ahogy a pasijaikkal elvannak, és közben arra gondolni, hogy én mennyire egyedül vagyok... Azért, mert nem tetszik az egyiküknek, hogy feketében vagyok, és szerinte nem ettől leszek rocker. Az is bajuk még, hogy megmondom a véleményemet, és az is, ha nem teszem meg ezt. Így az idei szilvesztert itthon töltöm. A családdal. Király lesz... Végigkockulom az egész éjszakát.
Úgy elmennék... Van egy nyaralónk, ami az év kb. 65-7%-ában üresen áll. Úgy lemennék egy hétre. Csak, hogy magammal és a gondolataimmal foglalkozzak, hogy átgondoljam a dolgokat, hogy egy kicsit egyedül legyek - mármint teljesen egyedül, magamban... De erre mostanában nincs esély. Majd talán a nyáron. Bár az sem biztos, mert tizenhét leszek csak, és minden anyától függ.
A 7.-ével kezdődő héten valamikor bemegyek anyához, P.-re, hogy megcsináltassam a köldök piercingemet. Aminek azért örülök.
Megyek, és élem tovább szánalmas kis életemet...

Do svidaniya.