Ma nem tudom, mennyi értelme volt bemenni a suliba. Nyolcra beértem, puccbavágtam magam - elegáns nadrág, topán, matróz blúz -, aztán lementem a termünkbe. Ott még egyszer elpróbáltuk a dalokat, aztán felmentünk a tornaterembe, mert 15-ei műsor volt, plussz tegnapi versenyeredmények-, és pályázateredmények hirdetése. A tegnapi angolversenyen harmadikok lettünk, és kaptunk könnyített olvasmányt. Csak két pályaművemmel értem viszont el 'helyezést', abból az egyik csak dicséret volt, mert csak ketten adtunk be mályaművet... Töriből meg harmadik lettem; kaptam okleveleket, meg egy 1000ft-os könyvvásárlási utalványt. Még nem tudom, mit veszek meg belőle... vöröspöttyös valamire gondoltam, de ez úgyis csak helyben dől el. Na, eredményhirdetések után daléneklési verseny. Nem voltunk olyan rosszak, de jók sem. Viszont mai dal (Péterfy Bori - Hajolj bele a hajamba) harmadikok lettünk, és valami sós sütiket kaptunk, de ofőbácsi szerzett nekünk csokitortát.*-* Én is ettem belőle, nagyon finom volt. Viszont agyfaszt kaptam az osztály háromnegyedétől... vége volt a daléneklésnek, és fél óra szünetet kértek, hogy döntsön a zsűri, és mindenki majdnem elment. Alig tizen maradtunk ott... mi pakoltunk, meg vártuk meg az eredményt, meg ilyesmi. És végülis a tortát is mi ettük meg, de akkor is... ez geciség. Szerintem. Nem pakoltak, mert 'fáradtak', és hadd menjenek már haza... mert mi nem ezt akartuk, amúgy...
Aztán végülis kb. háromra én is hazavergődtem. Havazik. És nem tetszik. Vagyis, ombrék... tavasz van! Ne havazzon már! Délután még boltba mentem, és hazaérve még tornáztam is. Btw, van négy, halovány hocka a hasamon. Mondjuk, csak akkor látszanak a kicsikék, ha befeszítem, de akkor is.:D És én olyan büszke vagyok magamra!
Jajaja... a nap szenzációja számomra mégis az egyik volt barátnőm volt. Bent voltunk a teremben, még éneklés előtt, és leesett a matrózblúzom mandzsettája. Szóltam hangosan, hogy valaki legyen kedves, és segítsen, és ő mondta, akivel nagyon-nagyon rosszban vagyok, hogy segít, és tényleg! Aztán megigazította a blúzon azt a gallért is. Meg beszéltünk, ha csak pár szót is. De legalább nem úgy néztünk egymásra, mintha csak meg akarnánk ölni a másikat. Ez is egy lépés. Kicsi, de lépés. És én lehet, nem is akarok tovább menni, csak ne legyen ez a szar légkör állandóan, ne legyen ez a visszataszító utálkozás. Persze, nem szeretem, valószínűleg ő sem engem, de ettől függetlenül eléldegélhetünk a suliban egymás mellett úgy, hogy nem basszuk fel a másikat idegileg... ugye? Persze, ettől nem szeretem jobban, és nem akarom, hogy a kapcsolatunk újra baráti legyen, mert... nem. És kész. Nekem ilyen barátok nem kellenek. Ez van...

Viszont most megyek PPt nézni. Már csak egy évad van vissza, tizenhárom epizód.OO

do svidaniya ~