Sajnos - vagy nem - lecseréltem a dizájnt, mert felettébb zavartak a színek.OO Csináltam másik Meridás fejlécet, és biztos fel fogom használni majd valamikor. De nem most, mert... nem tudom, miért. Mert ehhez volt kedvem, és mert szeretem a feketét. És Marilyn pedig egyszerűen gyönyörű...
Holnap majd írok a kis éteremről. Ma már nincs kedvem... teljesen unalmas vagyok ebben a pillanatban, és miserable. Meg fáradt.

Well... nagyon ritka, hogy színes dizájnt csinálok. De vasárnap megnéztem a Meridát, és egyszerűen imádtam. Volt mondanivalója, és tanulságos volt, és a látványvilága is mesés volt. Minden fűszál a helyén volt. Már, amikor néztem, megformálódott előttem egy dizájn, és mikor vége lett a filmnek, elkezdtem hozzá anyagot keresni. És tegnap dolgoztam rajta, kibaszott sokáig, de megérte - szerintem.:D A zenelejátszót is lecseréltem, és most csak három zene van benne, ha valakinek van kedve, belehallgathat, természetesen mind a Meridából valók.(:
Egyébként a hosszúhétvégém egész jó volt. Szombaton délelőtt a városba mentünk, bevásárolni, délután meg sütöttünk. Vasárnap délután jöttek a rokonok, hogy megünnepeljük az Anyáknapját. Amúgy vasárnap, éjjel kettőkor Anyával lementünk a ház elé, és szedtünk orgonát mammernak. Egy csöves szunyókált a padon. Nem horkolt. Reggel még rajzoltam - rajzolásnak csak jóindulattal nevezném -, meg írtam egy 'kártyát' a virághoz. És így lett 'teljes'. Aztán tegnap már csak punnyadtam. Nem kellett tanulni, mert ma is csak egészségnap lesz, holnap meg a honvéd nap. Majd írok az 'élményeimről'...:D
Igazából más mondanivalóm jelenleg nincs. Épp próbálom megszerezni a Photoshoppot, mert ugyan én letöltöttem egyszer a másik gépre, de azóta onnan is eltűnt, elveszett, vagy letöröltük, mert azt hittem, felraktam az én gépemre.>< Whatever...
Ja! Még pár napja csináltam egy Ravennás (SWATH) videót. Btw, ha nem lehet megnézni, és esetleg valakit érdekel, akkor IDE belinkeltem... nem tudom, miért, de van, hogy azt írja ki, hogy privát videó, ha be van ágyazva valahova, és nem lehet lejátszani. Pedig beállítottam, hogy lehessen. Na, de itten van:

do svidaniya ~

Szóval az elmúlt hetem nagyon zsúfolt volt, sok házi volt feladva, sokat kellett tanulni, meg készültünk a végzősök ballagására is... de mostmár csak kedden kell suliba menni, akkor is csak délután, az érettségi miatt. Szóval hosszúhétvége. Holnap meg Anyáknapja.(: Anyával kitaláltuk, hogy éjszaka valamikor 'kiszökünk', és szedünk orgonát, valamelyik bokorról a ház körül, én meg még rajzolok hozzá egy kis kártyát.^^ Holnap jönnek nagynénémék is, szóval ma még kell sütit gyártani is. Aztán hétfőn még el akarok majd menni valahova, egyedül, vagy valakivel, ha jó idő lesz.
Btw kedden nagyon szar kedvem volt még emiatt az Amerikás dolog miatt. De aztán, mikor Anya írt annak a férfinek, aki intézi, és napokig nem jött rá válasz, kicsit megnyugodtam, de aztán tegnap-tegnapelőtt mégis. És nem tudom, hétfő óta mitörtént, rendeztem magamban a gondolatokat, a dolgokat, és lehiggadtam. Most is bánnám, ha elmennénk innen, de bennem van az is, hogy... nem is tudom. Talán, hogy ez nem a világ vége. Az emberek elmennek, visszajönnek, mi is visszajönnénk egy-két év múlva. És, hogy ez akár egy sorsforduló is lenne az életemben, egy 180°-os fordulat, egy kaland, egy tapasztalat... szóval átgondoltam magamban, és rájöttem, megbírkóznék vele, annak ellenére, hogy mennyire ki voltam akadva még hétfőn. Persze, most sem tapsikolok örömömben, de nem drámázok miatta. Az élet ilyen. És ezzel talán megtaláltam a 'kefimet'.;)
Szóval kedden mély letargiába süllyedtem, és csak a közeli barátaim tudják (négyen, plussz Yep), és nem is akarom nagyon beharangozni, amíg ott nem tartunk, hogy 'három hét és utazunk'.
Szerdán dolgozni mentem, a május 1-je miatt kellett segítség a Városházán, és az ottani programoknál. Egy órára menünk, nyolcan a németes csoportból, és kb. négyre elfogyott a munka. Addigra két ember lelépett, négy körül még ketten, aztán négyen ott maradtunk végig, hátha kell még segíteni valamit, de semmi... nem bajsz, napi három órát dolgozhatunk, így két nap letudva! És igen... a munka ünnepét melóval ünnepeltük.
Csütörtökön olyan voltam, mint akit kimostak, kicentriztek, majd egy éjszakára úgy hagyták a mosógépben. Extraerős kávét csináltam magamnak reggelre, de mind hiába... Amúgy aznap még lementünk a suli melletti arborétumba, hogy gyomot gyűjtsünk a suli feldíszítésére, a ballagásra, és még jobban kijött az allergiám. Minden mostanában virágzó növényre allergiás vagyok. Nagyon csillámpóni érzés.
Pénteken mégegyszer lementünk, mert még kellett borostyán. Amúgy szarrá csíptek a szúnyogok. Btw aznap rövídített óráink voltak, de kettőre vissza kellett menni, díszíteni, amivel amúgy egy óra alatt végeztünk. És a ballagás csak ötkor kezdődött. Szóval el lehetett menni egy időre (16.15-re kellett legkésőbb visszaérni), de én ottmaradtam. Nem volt kedvem még egyszer hazajönni, hogy utána még egyszer visszamenjek. A ballagás tökéletesen zajlott, bár nagyon meleg volt, de szerintem jó munkát végeztünk. Amúgy a díszítésnél pár ember le se szarta, hogy meló van, és a termünkben baszták a rezet, és ők mentek el a leghamarabb is, és megint max. tizen maradtunk ott pakolni. Imádom ezt az 'egységet' és 'összefogást', ami az osztályban uralkodik. *lö szarkazmus*
Mire hazaértem, ismét hulla voltam. Aznap két órát voltam itthon napközben, a többit rohangálással töltöttem. Amúgy jó volt végülis, mert nem unatkoztam. Azon gondolkodtam, lehetne minden nap ilyen:D
Kedden ugye délután kell csak menni. Szerdán meg honvéd nap lesz, és az egész osztálynak kötelezően részt kell rajta venni. Tíz fős csapatok indulhatnak, és mi pont harmincan vagyunk, és a matektanárunk elintézte, hogy mindenki induljon. Ajánlott a hosszúnadrág, meg olyan cucc, ami nem baj, ha tönkremegy (elszakad, fűfoltos lesz, sáros lesz, leszakad rólam...). Persze, majd harminc fokban ott fogok parádézni nagykabátban...-.- Igen valószínű. Most nem azért, én szívesen csinálnám ezt az egészet, ha lenne hozzá cuccom. Ilyen jól szellőző cucc, amilyen szerintem a katonáknak van... meg biztos szívesebben mennék, ha nem tették volna kötelezővé. És gyakran sírnak a tanárok ilyen 'kötelező' programok után, hogy a kölykök nem vágtak a feladatokhoz jó képet. Elmondom miért: mert kötelezővé tették! Így annak is részt kell vennie egy ilyenen, akinek amúgy nincs kedve/felszerelése. És én nyomozó akarok lenni, és olyan sulikba fogok járni, ahol fontos az ilyen kiképzés, és ott szívesen fogom csinálni, mert annak lesz értelme, lesz végeredménye! Ennek...? Kötve hiszem.
Btw, aki szereti a metált/szimfónikus metált, az kattintson a képre! Nightwish, és Anette énekel. Akit amúgy nem kedvelek, mert szerintem hangilag Tarja sokkal jobb volt, és nekem a NW Tarjussal teljes, de ez a szám nagyon tetszik. Imádom a dallamát, a mondanivalóját, egyszerűen... annyira szép! Érdemes meghallgatni! Anette itt nagyot énekelt, esküszöm! Még a végén megszeretem... nem, nem hiszem!:D *lö Tarjista fej*

do svidaniya

,,El kell gondolkodnunk azon, miért ragaszkodunk annyira az elvárásainkhoz? Az elvárt csak szilárdan tart minket. Egy helyben. Mozdulatlanul. A várt csak a kezdet. A váratlan az, ami megváltoztatja az életünket!"

,,Az egész életünket azzal töltjük, hogy a jövőnkért aggódunk, tervezzük a jövőt, próbáljuk megjósolni a jövőt. Megpróbáljuk kiegyengetni az utunkat, de a jövő állandóan változik. A jövő a legrejtettebb félelmeinket rejti és a legvadabb reményeinket, de egy dolog biztos: ha egyszer megmutatja magát, a jövő sose olyan, mint amilyenre számítunk."

,,Nem nyílik korlátlan lehetőségünk arra, hogy megkapjuk, amit akarunk. És nincs annál rosszabb, mint kihagyni valamit, ami megváltoztatná az életünket."

Nem is tudom, hol kezdjem. Talán az elején: reggel szokásos időben keltem, és készültem suliba, 0-1. óra angol volt. Már kicsit elegem van belőle, hogy a lustábbak, a trehányok miatt nem tudunk rendes tempóban haladni, mert nincs itt ez, vagy az a cuccuk, vagy mert nem csinálnak házit, vagy nem képesek egy kurva szót kiejteni a szájukon in english. De nem baj... nem tudok vele mit csinálni. Ezután matek volt, a témazáróm hármas lett. Nem számítottam ilyen jóra, mivel nem készültem rá semmit konkrétan, és a dolgozat előtti órán abban sem voltam biztos, hogy a kettes meglesz... de meglett a hármas. Piszkosul örültem neki! Aztán tesi. Coopert futottunk. Már asszem szombaton, amikor elmentem futni, éreztem, hogy valami van a csípőmmel, ami vasárnap reggelre szarabb lett, mára reggelre mintha elmúlt volna, de a felmérés utántól megint fájni kezdett. Estefelé elmentem futni, hogy hátha jobb lesz, de nem változott semmit az állapota. Szóval kiéltem mazochista hajlamomat, és akkor már csináltam az alap száz felülés mellé még százat, húsz fekvőtámaszt, hátizmoztam, láberősítséseket... mindebből valamivel többet, mint szoktam. Szóval tartalmasan telt el a délután. De vissza a suliba: tesi után fizika, ahol röpöt írtam - önként -, és nem tudom... úgy érzem egész jó lett, de mérget nem vennék rá. A hármas i hope meglesz. Magyaron nem volt semmi. Azon gondolkodtam, hogy vajon a tanár skizofrén-e...? Óra elején úgy viselkedett, mint aki mariskázott, aztán az óra közepére meghülyült, és elmebeteg lett. Ja! Meg óra közben jöttek a franciásokhoz a franciák. Mármint, igazi franciák, Franciaországból!:D Nagyon király.^^ Az utolsó óra német volt, amin témazárót írtunk volna, de megkértük a tancit, hogy halasszuk holnapra - ez már kb. a harmadik halasztás. Az óra előtt amúgy két csaj majdnem egymásnak ment.
Röviden elmondom a storyt: a két csaj, annak ellenére, hogy egy kézicsapatban játszanak, nem csipázzák annyira egymást. Az egyik smárolt egy harmadik csapattársuk faszijával, amiről amúgy az egész csapat tudott. A másik lány is, és ezt ma mondta el a harmadik csajnak, mert már nagyon a bögyében van az első. Állítólag az első el akarta mondani a harmadiknak (idővel), de végül nem úgy tudódott ki az egész, ahogy akarta, mivel a második lány elmondta a harmadiknak. Kibaszott bonyolult, tudom. Megtettem a legtöbb tőlem telhetőt, hogy érthető legyen, még nevek nélkül is, de csak ennyire futotta.
Suli után lementem a városba, mert felettéb nagy szükségem volt valamire a Rossmannból (ez volt a reklám helye), aztán hazaérve Anya egy meglepő hírrel fogadott.
Közölte velem, hogy talált egy állás ajánlatot, és már csak a jelentkezést kell elküldenie. Az apró "csavar" a történetben az, hogy ez az állás Amerikában lenne. Házvezetőnőként dolgozna egy családnál, ott lakhatna, kaja-pia lenne, a fizetés 450$/hét, ami kb. 90.000 ftnak felel meg. Csak előbb velem akarta megbeszélni, mert vagy velem megy, vagy sehogy. Nem akar itt hagyni. Az első kérdésem a következő volt: "Te most szopatsz?" Nem. Nem szívatott, megmutatta az oldalt. Nem tudni, hogy hova vezényelnék ki, Amerikán belül, ez lehetne Alaszka, Hawaii, California vagy New York... bárhol Amerikában. De fizetik a repjegyet, szóval ezért kétlem, hogy átbaszás lenne... nincs olyan hülye, aki xezer forintot kidob az ablakon, hogy Amerikába reptessen valakit, és ott közölje vele, hogy "hahahaha,átbasztalak!"... nem. Nem hiszem. Amúgy én sokkot kaptam, először nemet mondtam, hogy én nem. Ő menjen, én befejezem a gimit. De nem akar itthagyni "egyedül" (mammerral, akivel amúgy nem jövök ki jól). Szóval vagy velem megy, vagy sehogy. Én viszont nem akarok a jóléte, és az én jólétem útjába állni; és bár Amerika nagy álmom, de... egyszerűen nem így terveztem. Nem "egyik napról, a másikra", hanem lépésről lépésre: Szeged, Budapest, Anglia, Amerika... nem gondoltam, hogy rögtön a mélyvízbe kerülhetek. Btw ez még nem biztos, nagyon nem, csak simán megtörténhet ez az opció is. Akkor valószínűleg nyáron mennénk. Befejezném ezt az évet, és minimum egy évre kimennénk. Talán kettőre... nem tudom, nagyon labilis az egész, semmi sem biztos, az egész út nem az, de én már most nagyon rákattantam erre, más sem jár a fejemben. Nem mondom, hogy félek, egyszerűen... megrémít, hogy mindent, és mindenkit, amit és akit ismerek, csak úgy itt hagynék, és nem maradna más, csak az ismeretlen.
But, Darlin', let's be adventurers, nem?! Még jól is elsülhet... vagy nem. Vagy nem is lesz semmi. Vagy megyünk, és király lesz. Nem tudom, és ez egyszerűen... már most megőjrít és kicsinál. De eldöntöttem: ha mehetünk, ha felveszik Anyát, rajtam nem fog múlni. Összepakolok, és elköltözök én is a világ másik felére.
Amúgy még nyertem múltkor egy versenyen 50gkr-t, amit most felhasználtam bannermentesítésre, meg láthatóan átalakítottam az oldal elrendezését, Arachme kritikájának köszönhetően.(: Most még furcsa, de lehet, hogy igaza volt, és ez így, középe igazítva jobb.

do svidaniya.

Sömmi időm. Csütörtökön matek témazárót írtunk, ezen felül minden órára készülök. Úgy tűnik, németből a szokásosnál több ragadt rám, ami király lenne, mert hétfőn abból írunk tzt. Aztán készítettem szorgalmit irodalomra, a gótikáról (mint stílus, és mint korszak), de hétfőre még összedobok egy 'a középkor híres egyetemei Angliában' jellegű dolgot, ami főleg Cambridge-ről és Oxfordról fog szólni. De Villon-ról is szívesen írnék. Aztán kitaláltam, hogy akkor én most javítok fizikából és kémiából, úgyhogy ügyeskedek, meg tanulok, hogy tudjak jelentkezni, meg stb.
Hétfőn tesin kurvavicces volt. Kimentünk a suli melletti parkba futni, és pont dolgoztak a közmunkások. És az egyik barátnőmmel megálltunk két percre az árnyékban, mert eléggé meleg volt, és odaszólt nekem a faszi, hogy milyen szép, hosszú fekete hajam van. Megköszöntem, ahogy 'illik', de ez nem volt elég, és megkérdezte, hogy nincs-e melegem feketébe (mert fekete a tesipólóm is, meg a nadrágom is), és mondtam, hogy kösz kérdésed, nincs. Erre jött a - talán - nem meglepő válasz: 'kár, megnéznélek fekete nélkül.' Végülis felvilágosítottam, hogy erre sem ma, sem máskor nem lesz lehetősége, és végülis továbbmentünk. Hát én kurvár röhögtem, meg a barátnőm is. It was so funny.
Kedden nem volt semmi említésre méltó. Szerdán sem. Csütörtökön sem... Pénteken megint semmi érdekes. Szóval az élet unalmas.:D
Kijött a kurva allergiám. Amúgy itt, a Dunántúlon kibaszott jó idő van. Tegnap shortban mentem suliba.
Szerdán megyünk az osztály németes feléből páran közmunkára (ötven órát le kell ugye dolgozni, mert különben nincs érettségi...), ilyen hostesskedésről lenne szó. Mondjuk az a tény, hogy ez munkaszüneti napon lesz, ráadásul délután, annyira nem király. Hétfőn is voltam közmunkán, szemetet szedni az arborétumban.
Akarok tetkót. Meg dolgozni menni, de nem találtam semmi jót a környéken. Vagy tizennyolcnak kellene lennem, vagy pécsinek. Egyik sem vagyok.
Egyébként a suliban minden okés. Nem is kaptam mostanában egyest, és, ha ez így maradna júniusig, az kibaszott jó lenne.^^ Btw elkezdett irogatni egy kilencedikes fiú, hogy mennyire aranyos vagyok, meg menjek el vele valahova, meg ilyesmi... Nem tudom. Ő is aranyos, meg minden, de én nem vagyok... 'aranyos'. És amúgy pedofil sem...:'D Btw nem hiszem, hogy bármi is lenne. I gots a taste for men who're older, it's always been so it's no surprise. Ezért is van az, hogy az egyik tanársegéd, aki új a suliban, annyira bejön... lehet, hogy csak beleképzelem, de szokott nézni. Vagyis, volt már, hogy ránéztem, és még elkaptam a tekintetét, ami felém meredt.
Ez egy kibaszott unalmas poszt lett, ezer bocs. Nem is untatok tovább senkit...>< Majd talán holnap, vagy hétfőn megint írok, amit történik valami említésre méltó, mert ez így nem mehet tovább.

~ do svidaniya.

Igazából már tegnap is akartam írni, de mégsem jött össze. Sütöttünk Anyuval, aztán tornáztam, meg ilyesmi. Tanulnom is kellett volna, mert ma délelőtt versenyre mentem - bővebben majd lejebb mesélek -, délután meg nagynénémékhez megyünk, mert szülinapja volt unokaöcsémnek, hazafelé meg még boltba is kell menni, és az így meg fogja koronázni a napomat, azt hiszem. Kell vennem viszont rágót, mert már hetek óta elfogyott - pontosítok egyetlenegy darab van -, és már az osztálytársaim rágóján élek.>< Sömmi bajsz.
Egész héten keményen tanultam, aminek lett is eredménye: matek négyes, kémika hármas. I'm a fucking genius. Irodalomból is írtunk, a Bibliából. Well, rólam azt kell tudni, hogy nem vagyok keresztény - és más vallásom sincsen -, és ateista vagyok, szóval nekem ez egy kínszenvedés volt. Ennyi sületlenséget olvasni, aztán tanulni...
Szerdán már megint kibaszottul felkúrta az agyamat a matektanár... óra elején jelentette egy ember, hogy nem csinált házit, utána elkezdtük felírni, és a srác, akinek fel kellett volna az egyiket, azt pont nem tudta. Én sem, jelentkeztem is, meg még egy-két ember még, és közölte, hogy ez egy egyes, mivel óra elején kell jelenteni. Én meg elkezdtem vele vitatkozni, hogy még óra eleje van (becsengetés után kb. öt-, max. tíz perc telhetett el), és tökmindegy, hogy mikor szólok, nincs kész, de nem azért, mert lusta vagyok, hanem mert nem tudtam, meg minden más kész van. Óra után még egyszer odamentem, tök normálisan, hogy akkor 'beszéljük meg'-alapon, erre közli velem, hogy nem beszélünk róla, amíg ilyen pökhendi vagyok, és mert vitatkozok. És igazából ott elszakadt a pohár, betelt a cérna, és mondtam neki - ezt már emelt hangon -, hogy egyáltalán nem fair, és az, hogy mikor szólok, nem változtat a dolgon, hogy nem tudtam. És akkor ő kezdett el ordibálni, hogy hogy merek vele ilyen hangon beszélni... bazdmeg, nem én kezdtem sem a sértegetést. Emlékszem, kurvanagy levegőt kellett vennem, hogy ne kezdjek el anyázni, de végülis meg sem vártam, hogy befejezze, egy jóval lezártam, és egy kibaszott szó nélkül, köszönés, vagy bármi nélkül eljöttem. És ez igazából  az egész napomat megbélyegezte... aztán még a némettanár is kiszúrt magának. Osztálytrásam mellettem ült, és beszélt - nem nekem -, és a tanár azt hitte, hogy én vagyok, és engem oltott le. És már nagyon elegem van, hogy mindenért engem vesznek elő. Bármi van, én vagyok a szar. Pénteken is: késtem, és szódolgozatot írtak már a többiek, és az Ökoterrorista közölte velem, hogy ezt úgy fogja értékelni, ahogy megírtam. Elmondom... aikor múltkor feleltünk, akkor egy csomóan hiányoztak, és nem is keresték, hogy akkor feleljenek, de nekik nem írt be egyest, mert kimaradt az a felelés. Nekem beírja a meg nem írt szódogára az egyest. Igen, ez is kurvára fair. Ja, meg szóvátette, hogy kések. Elmondom, miért kések: kurvára nincs kedvem nulladikra sietni. Le se viszi a naplót, hogy beírjon. Van, aki nem is jár már sem első-, sem nulladik órára, és őket sem írja be. Nekik amúgy nem is teszi szóvá, hogy hol a jóbüdösretkeslófaszban vannak. Rajtam meg számon kéri. Ock...
Na, és akkor egy apró pozitívum: ma volt a városi könyvtárban Műveltségi vetélkedő. Csak a suliból voltunk, hét csapat, abból öt kilencedikes osztály, és két tizedikes. Jól éreztem magam, nyertem egy cukrot, ilyen 'nem jár érte pont' ki-mit-tud volt, és okos voltam.^^ Amúgy harmadikok lettünk, a két tizedikes osztály közül az első. Eeegen, megvert minket két kilencedikes osztály.>< Kínos. Nem bajsz, így is kaptunk fejenként 2-2000Ft könyvutalványt. Így nekem már összesen 3000Ft van. I'm fucking rich. És ezt mind elköltöm majd könyvre. Az Átmeneti üresedést mindenképpen meg szeretném szerezni, de lehet, még nézek leárazott könyveket, és inkább azokból választok mondjuk kettőt-hármat, vagy... még nem tudom. Majd úgy is ott derül ki, hogy mi van meg a boltban.
Jajj, és ma olyan szépet álmodtam... assassin voltam, és kicsináltam egy rakat templomost.*-* AC-vel is már mióta nem játszottam...?! Múlt hétvégén utoljára talán. Már jelentkeznek az elvonási tünetek...

Amúgy lol:DD :

Mintha magamat látnám...x'DDD Le se szarom, hogy ott a létra, never mind.:D
Amúgy nagyon várom már az Avatar: Legend of Korra új évadjának megjelenését.*-* Ki van esetleg még így ezzel? Én több oldalt is 'végig nyálaztam', de mindenhol mást írtak, a megjelenését illetően. Olvastam már '13. márciust, áprilist, '13. nyarára, őszére, '14-re, valamikor. Szóval én nem találtam semmi konkrétat, de még csak egy normális promót sem...:( Valaki esetleg nem tud róla többet, mint én? Mert, ha igen, azt az infót velem is megoszthatná... *hűdenagyonszépennéz*

Megyek, Cicavirágok!

~ do svidaniya.

A mai napom is tűrhető volt. Lehetett volna jobb. Igen, pesszimista vagyok. Nem, ez nem fog megváltozni. Sötét vagyok és sérült, de ezt tudom magamról, és aki ismer, az is tudja, hogy néha a mosoly mögött bújkál a sötétség. Mert igen, szoktam mosolyogni, a bajaimat és a szarságot nagyon szépen el tudom rejteni mások előtt, és nehéz megmondani, ha éppen egy pile of crap az életem. Mert nem mutatom. Mert nem mindenkinek van hozzá köze, egyrészről. Másrészről pedig bőven akadnak, akik élveznék, ha azt látnák rajtam, hogy esetleg megtörtem, vagy szomorú vagyok, vagy ilyesmi. Ezért, ha szar kedvem van, mindenkivel köcsög vagyok, és így megeshet, hogy távolmaradnak tőlem, és nem kérdezgetik, hogy mi a bajom. Erről a sötét dologról pedig ennyit.
Ma nem volt nulladikom - mint amúgy egy pénteken sem szokott lenni -, és elmaradt a hatodik órám, a föci, aminek kifejezetten örültem. Mivel egy órával előbb hazajöhettem. Itthon azt a 'kiesett' egy órát elbasztam azzal, hogy fényképeztem magamat. *lö egoista* Nem bajsz, lesznek új facebook képeim az elkövetkezendő... sok időre.
Aztán ma megtudtam, hogy május másodikán (???), ha jól emlékszem, megyünk Pannonhalmára a könyvtár, és a rajzszakkör tagjai. Már nagyon várom!:D Az előző kirándulás is kibaszottjó volt, remélem ez is legalább olyan jól fog sikerülni! I can't wait.
Aztán kikaptuk a töri dolgozatokat, ami nekem négyes lesz, én meg ott ülök, se kép, se hang. Kurvára ideges voltam, mert volami három és fél oldalt teleírtam, és volt, amit szóról szóra, ahogy a füzetbe leírtuk előtte... az évszámokból rontottam valamennyit, meg nem írtam bele, hogy mik lettek Róma provinciái. Ja, meg nem Thermopülai csatát írtam, hanem háborút. De nem értem... oké, hogy 'többre vagyok képes' - ő mondta -, de ne várjon tökéletességet. Én is hibázhatok - és fogok is még -, és én sem vagyok - meg nem is akarok - tökéletes lenni. Az, aki egy kikúrt évszámot sem írt, hogy lehet, hogy ötöst kapott, és én meg négyest, mikor beleírtam olyan finomságokat, hogy Via Appia, hogy Capua, hogy Capuán volt a leghíresebb gladiátorkiképző központ, hogy Hannibál Hispánián keresztül, az Alpokon át támadta meg Rómát, és, hogy akkorra csak egy harcielefántja maradt meg. Hát ver még mostis a víz, baz'eg...! Nagyon ideges vagyok. Óra után odamentem, és megkérdeztem, hogy miért négyes, és miért nem ötös, és valahogy így néztem:

És akkor elmondta a hibáimat, amik szerintem nem olyan egetrengetőek, hogy ne kaphattam volna meg az ötöst, dehát... mit tehetnék?
Amúgy nem volt ma a legjobb barátnőm, szóval az ikertesójával, meg másik közös barátnőnkkel lógtam leginkább, vagy mással az osztályból. De elvoltam a kis éterben. Hétfőn lehet, megint felelek matekból. Hétvégén és hétfőn pedig készülök a kémia röpre. Nagyon jól - magamhoz képest - akarom megírni, négyesre. Annak örülnék a legjobban. Aztán remélem írunk mostanában valami röpöt fizikából is. Amúgy javítok, és rajta vagyok az ügyön. És biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog.
Viszont most megyek, kaptam a hírlevelet Pottermore-ról, hogy megnyílt pár új fejezet az Azkabani Fogolyban.-*-*

do svidaniya ~