Na, ma nagy filmezések voltak. Eredetileg kettőt akartam megnézni, a Hófehér és a Vadászt, meg a Merida, a Bátrat, de végül csak az előbbi fért bele. Mivel a gépem kicsit belassult, úgyhogy lemezkarbantartás, töredezettségmentesítés, meg valami care-program... minden volt. Most gyorsabb is, de a lemezkarbantartó még nem végzett. Amúgy délelőtt kicsit szórakoztam a neten (kipróbáltam az egyik másik oldalamon egy új kinézetet, amit lehet, legközelebb itt fogok alkalmazni...), meg weheartit-oztam, meg a gportal-ról nézegettem lapokat, meg az Assassin-wikin böngészgettem, meg női Assassinokat kerestem, mert akarok egy ilyen jellegű fanfictiont.
Nos, ebéd után belevetettem magam, a gépem takarítása közben, a LoTR-ba. Szóval... lehet, hogy velem van a baj, de szerintem... khm... basszatok le, kövezzetek meg, utáljatok meg miatta, de az eleje kibaszott vontatott. Most olvasom a második fejezetet, és eddig mindössze az történt, hogy Bilbo lelépett, és Frodora hagyta a házat, meg a cuccait, meg ilyesmi. Viszont nem szeretném abbahagyni, mert vannak bene nagyon szép leírások, és várom, hogy esetleg egy kicsit felpörögjön, vagy valami. Meg nem szeretek könyvet abbahagyni, csak, ha tényleg nagyon gáz - bár ilyenre még nem volt példa. Ha ezt kiolvastam, eldöntöm, hogy akarom-e olvasni a további két részét, aztán, ha igen, azok jönnek sorra, ha nem, akkor lemegyek a városi könyvtárba, mert bentvannak az Assassin's Creed könyvek. És nekem azok kellenek. Ha csak egyetlen olvasatra is, de én akarom. Nagyon.
Aztán, a filmről szeretnék egy kicsit mesélni, hátha valakinek kedve lesz megnézni...
A storyline jól el lett találva. Ha jól emlékszem, kiskoromból a Hófehérkére, akkor egészen közel járt a film ahhoz. Nekem egyébként tetszett, lekötött egész végig, mindig történt valami, jók voltak a hatások. Az abszolút kedvenc szereplőm a Vadász volt, és a Gonosz Királynő, Ravenna - milyen meglepő ez utóbbi. De Ravenna nagyon komolyan tolta az egész film alatt. Először azt hinné, az ember, 'szegény nő', aztán utána egy pillanat alatt *bamm* Főgonosz lesz belőle, akit vagy nagyon megszeret az ember, vagy nagyon megutál. Nem spoilerezek, miért. Aztán a tükör-téma. Imádtam, ahogy megoldották. Amúgy Ravennának nagyon komoly varázsereje van, és eszméletlenül király a nő.:D Majdnem annyira, mint Bellatrix, szinte egy súlycsoport. A Vadász meg a személyisége miatt fogott meg. Az a tipikus rosszfiús jófiú, aki kicsit tuskó, és bunkó, de egy eszméletlen szexi pasi, aki pont ezzel képes levenni a nőket a lábukról - legalábbis engem. A herceg pedig egy nyálas ficsúr volt, untam a műsorát, és a csöpögését. A hét törpe mindegyike kurvanagy arc volt.:D Nagyon szerettem őket, egytől egyig. A másik karakter, a herceg mellett, aki felettéb idegesített, az Ravenna bátyja volt. Hát... üthető feje volt, és pofán tudtam volna vágni. És az a haj... mintha egy bilit a fejére raktak volna, és azt vágták volna körbe. Unszimpatikus, visszataszító, idegesítő és förtelmes jellemű karakter volt, és a történet közepére halott is. Btw Hófehérről azért nem ejtettem szót, mert elfelejtettem, hogy benne volt. Kristen Stewart játszotta (nem biztos, hogy jól írtam, de ő volt Bella a Twilightból), és pocsék volt, de nagyon. Lehet, hogy a szerep tette egy részét felejthetővé, ugyanis Hófehér alig beszélt valamit. Ezen felül Kristen, mint mindig, tökéletesen akart alakítani, ami így eléggé elbaszódott, eléggé erőltetett és izzadságszagú lett az egész játéka. De ez megint csak az én, személyes véleményem. Számomra a film Ravenna múltjáról szólt, és jelenéről, hogy mit akar tenni annak érdekében, hogy örökre szép maradjon, és a Vadász kínszenvedéséről, miszerint egy totál agyhalott csajt kell megmentenie.
Sajnáltam, hogy a végén Hófehér olyan egyszerűen legyőzte Ravennát, akitől amúgy félt.
Amúgy nekem tényleg nagyon tetszett, a látványvilág, és a két kedvenc karakter miatt, de a történet is király volt, na meg Ravenna varázsereje... mindent vitt.
Számomra ez egy 5/4-es film volt, és azért nem kapja csak meg az ötöt, mert az a pár seggtitán karakter levitte, meg Kristen izzadságszagú erölködése, és törekvése a tökéletességre, ami kicsit elbaszta az ő részét, és mert a végén olyan kislányos könnyedséggel legyőzte Ravennát - khm... a Főgonoszt.
És így a bejegyzésem végefelére beszúrok egy zenét is, ami az egyik kedvenc bandámtól van - Florence + the Machine -, és a SWATH végén volt. Imádom.

Remélem csodás bejegyzésem, és rövid, lényegretörő véleményem/kritikám után kedvet kaptok hozzá, hogy ti is megnézzétek. De, ha nem, hát nem, az sem baj; én viszont csak ajánlani tudom, hiányosságai, és hibái ellenére, vagy pont azok miatt! Király film, két órát megér a napodból.

Nya, dzsalok.

~ do svidaniya.