Na, a hirdetés is megvolt, még majd fogom nyomatni, ha eltűnik az első oldalról, mert 'hirdessük a nagy semmit!', of course, why not. De gondoltam, ha már így beharangoztam, hogy milyen egy tök átlag blogom van, mesélek egy kicsit egy átlag nőszemély, átlag életéről.
Well... az utóbbi pár napban megírtam két kritikát Poisoned Apple-re. Egy Revolution első évadot és egy Női szerveket:3 Belinkelek két képet, amik a kritikákhoz vezetnek (és nem mellesleg új ablakban nyílnak meg), hogy lássátok, milyen jófej vagyokOO

Ezen felül tegnap leugrottam a Rossmannba, mert volt még egy 10%-os kuponom, és már korábban is akartam venni valamit, de most, hogy lett némi pénzem a melóból, már nyugodt szívvel költekezek. Szóval be is újítottam egy fekete, repedeztetős körömlakkot.^^ Már régebb óta szemezek vele és most megvettem. De mindenképpen szeretnék még valami ezüstöt is, mert az olyan so fuckin' Xandria jelleg lenne ezzel a repedeztetővel (tudjátok, van ez az együttes és van egy olyan számuk, aminek Black and Silver a címe...C;) meg szeretnék egy ilyen színescsillámos, amúgy átlátszó alapú cucckombót. Meg nem tom, egy sima fehér is lehet nem ártana, ha már itt tartunk>< De az még ráér majd augusztus utolsó hetében is, vagy még később.
Tegnap, hazafelé jövet - mert én ilyen 'sportasszony' vagyok, gyalog járok-kelek, a bérlet ellenére is! - találkoztam egy általános sulis osztálytársammal. Először azt hittem, hogy köszönünk egymásnak aztán megyünk tovább. Pláne, hogy mindketten zenét hallgattunk... de aztán mégsem! Nem is tudom, kicsit meglepődtem. De jól elbeszélgettünk, majdnem egy órát. Aztán kérdeztem merre megy, miután végzett a Rossmannban - igen, ő is pont oda ment! -, vagy találkozik-e valakivel, vagy valami. Mire mondta, hogy nem, semmi ilyesmi, szóval elmentem vissza vele a boltba, aztán gyalog jöttünk haza - itt lakik, nem messze tőlünk - és végigpofáztuk az utat. Február óta nem találkoztunk. Pontosabban, utoljára a szarul végződött osztálytalálkozón. Azt hittem, haragszik rám, vagy ilyesmi... de állítása szerint nem. Én azért elnézést kértem tőle (meg volt ofőtől, tőle kb. március elején) is - tudom, kicseszett régen volt már február... -, hogy nyomdafestéket nem tűrő hangon és szavakkal beszéltem, még, ha nem is közvetlenül hozzá. Megértette. Vagyis, ezt mondta. Nekem is úgy tűnt. Beszéltünk pár szót erről az ügyről, de nem akartam ezzel elrontani a délutánunkat, ha már így alakult, szóval témát váltottam. De jó volt beszélni vele! Olyan volt, mintha csak max. pár hete beszéltünk volna, vagy pár napja. És azért... ez a nem mindegy. Nem minden volt osztálytársammal ilyen jó a viszonyom, vagy nem tartjuk a kapcsolatot annyira, vagy tök feszengve beszélünk, alap-témákat vesézgetve...
Néha belegondolok, hogy a kapcsolatok olyan simán, egyszerűen, gyorsan tönkre tudnak menni. Legyen az baráti, szerelmi, családi... bármilyen.
Najó, megyek, mert még van dolgom...

have a nice day!

bye~