Nos, ma valentín nap, blablabla... igyunk! Ilyen hangulatom van. Pont leszarom a hülye valentínnapot. Ha egyedül vagyok, akkor az év többi napján is egyedül vagyok, ha meg szeretnek, akkor nem csak ma. Szar ez az ünnepnek nevezett, kitaláció, aminek igazából semmi értelme. Ráadásul most olvasom wikin, hogy keresztény ünnep. Szóval triplán nem érint (1. nem érdekel, 2. nincs pasim, aki miatt érdekelhetne, és c, pogány vagyok, és ateista). Úgyhogy tényleg vastagon leszarom.
Amúgy a mai nap tényleg semleges volt: történtek jobb-, és rosszabb dolgok, vegyesen. Például reggel, suliba menet, egy 'kedves', autóval száguldozó vadbarom lefröcskölt szutykos hóval. Kurvára örültem neki. Ugye a hó 1°C-on már olvadgat, és latyakos, a drága meg egy geci volt, és nem lassított, helyette telibe talált a latyak... Aztán O. óránk angol volt, és gyakoroltunk. Esküszöm, a tanár levisz az életről. Először jófejnek tartottam, aztán már rosszfejnek pár hete, és szerda óta szarfejnek tartom, konkrétan. Nem bírom, idegesít, mindig két csoportra bontja a tíz fős csoportunkat, ráadásul alig ismer minket, és azt adta be ofőnek, hogy nagy az arcunk. Haljon meg a lova... és egy köcsög. Szóval még egy hete mondta, hogy hülyéskedjük el, csak az éneklés legyen király, de minden vad ötlet jöhet, stb., ma meg már azt osztotta, hogy normálisan álljunk, ne hülyéskedjük el, ne csináld ezt, ne csináld azt. Nem tudok kiigazodni rajta, egyszerűen... nem megy! Első óra nyelvtan volt, visszaaludtam. Második infó, szabadfoglalkozás, meg közben utána kellett nézni néhány informatikai dolgonak (most még alapok: első 'számológép', meg programozó, meg számítógép, ilyesmi), aztán kémika. Az jó volt, nem én feleltem, bár most talán tudtam volna egy hármast produkálni... talán! Utána dajcs. Azt végigénekeltük. Ja, by the way... azért ez a sok éneklés, mert holnap idegennyelvi est lesz, és minden osztály, meg minden csoport énekel egy-egy dalt. Aki, amit tanul. Ezért én angolt meg dajcsot. És a fülünkbe jutott, hogy a csaj, aki állandóan geciskedik mindenkivel, és minden lében két kanál, azt mondta, hogy ő ezt nem nevezné éneklésnek... én meg így... le tudtam volna talpalni. Haljon meg a lova a féregnek, faszom...-.- Énekeljen jobbat, egyedül. Mi is hallottuk az ő csoportjuk dalát, és mi nem szaroztuk (még, ha nem is olyan jó), sőt a refrént énekeltük velük (btw: ők franciások...). Szóval szopjon lovat.
Aztán elmaradt két órám, szóval hazajöttem, leraktam a seggem, tanultam egy kicsit, aztán ebéd. Leültünk enni, és három perc múlva már vitatkoztunk a Mammerrel. Ja, és bár csak közvetve, pont az ilyen viták miatt következhet be az, hogy koleszos leszek. Mivel Anya, miután bezárták a céget, ahol dolgozott, suliba kezdett el járni, hátha így könnyebb lesz melót találnia. De a poén az, hogy ebben a porfészekben, és 'közvetlen közelében' nincsenek nagyon munkahelyek. Szóval mondtam neki, hogy itt úgysem fog találni melót. Viszont! Most figyelj, zseni vagyok... ettől függetlenül Magyarországon máshol találhatna melót. Erre jött a válasz: nem mer itthonhagyni Mammerral, mert kikészítenénk egymást. Amúgy true story... nem jövünk ki valami jól. Erre én mondtam, hogy: és mi van a gimi koleszával? Mert van neki. Szóval emiatt inkább ne aggódjon, és keressen melót. Úgyhogy most így állunk: országszerte vadászik állásra (meg ugye itt, a városban is, meg a megyeszékhelyen is), és majd, ha elkerül innen, marad a kollégium. Megértem. Mindenkinek így lenne a legjobb. Anya sem idegeskedne miattunk, a Mammer sem kapna időnek előtte szívrohamot, vagy agyvérzést, és én is jól lennék. Persze, furcsa lenne kábé negyedórányira a lakásunktól lakni, de... valószínűleg egy-egy délután felugranék, vagy valami. Bár attól egy kicsit tartok, hogy a Mama bekattanna, hogy itthagyjuk, meg kiakadna, hogy minek a kolesz, ha itt van ő, meg vigyáz rám, és ilyesmik... de el kell, hogy mondjam, ő már kimondott olyat Anyának (amiről nekem nem kellene tudonom, csak nagyon jó a viszonyunk Anyával, kb. legjobb barátnők vagyunk), hogy könnyebb lenne az élete nélkülünk. Fentebbi esetben megkapná, amit akar... whatever.
Ja, meg ma bevásároltam Zsófi helyett, a sulibüfében. Csak három ember elé fuakodtam be, és az egyik elől megvettem az utolsó kakaóscsigát.:DD I'm a heroine.
Kb. ezek az elmúlt nap történései. Persze, voltak mások is (amikor nem írtam), de így ezek voltak a nagyobb volumenű dolgok.

Még van töri höföm, szóval megyek, és megcsinálom. Holnap este beszámolok a péntek eseményeiről. Talán.

Do svidaniya ~