Szóval igen. Megint csalódtam, megint egyedül vagyok, megint... tovább kell lépnem, amikor már megszoktam volna a helyemet ott, aki mellett voltam. Mert az emberek gonoszak. Elhagynak, lelépnek és előtte még fellöknek, ellöknek az útból. Mert mi ilyenek vagyunk. Mind. Én is. Jó, lehet, nem mindannyian, de a többség igen. És imádjuk kihasználni egymást, és széttépni a másikat, vagy eltörni a szívét. De én túllépek és felülemelkedem. Így döntöttem. És így fogok tenni. Egy napig szinte nem is beszéltem, és próbáltam gyógyítani magamat, belülről. Persze, most azt gondolod, 'egy hónap kurvára nem sok'. Tény, egy hónapig voltunk együtt, de előtte már két hónapja ismertem, és tudtam, hogy bejövök neki, és ő is tudta, hogy ő is nekem. Csak a formaságok kedvéért találkozgattunk, és randiztunk. Egyébként, meg... nem mindegy? Szeretni egy hónapig, vagy egy évig, a végén így is, úgy is fáj, ha el kell engedned a másikat. Mert megkedveled. Legyem bármilyen rövid az együttöltött idő. Egyébként, az én kurva nagy mázlim az, hogy nem kezdek el kötődni túl gyorsan... kedvelgetem, kedvelgetem az embereket, de azért a szeretetemhez kell némi idő.
Most mesélnék egy kicsit a tapasztalataimról. Én sírtam. Esküszöm, sírtam. Tíz percig, még vele. Aztán a határán voltam, de elmentem sétálni, kiszellőztetni a fejemet, és jobban lettem. És nem sírtam többet. Mert, sírhatok én akár egy óceánt is, attól sem lenne jobb. Szóval maradtam a csöndes kis gondolataimnál. Visszaolvastam a facebook-os beszélgetéseinket, és lepörgettem a fejemben az összes találkozót, a beszélgetéseinket, a csókokat és öleléseket... és, ha bántott is, tudom, hogy szeretett is, ha csak egy kicsit is. Vagy, ha nem, és csak ezt mondta, és csak dugni akart (egyébként mondta ezt más, és én anno megkérdeztem, és kibeszéltük a témát... és, lehet, én vagyok naiv, de elhittem neki, hogy nem csak meg akart dugni), én elhittem. Legbelül. És mondtam én is pár 'szeretlek!'-et. Mert kedveltem. És azt akartam, hogy tudja, hogy kedvelem. És most is kedvelem, lehet, ostobaság, de nem gyűlölöm. Nem is utálom. Csak fáj. És, ha nem vele mentem volna szét, hanem mással, akkor is fájna. De például az előző exemnél nem éreztem ezt az izét... hogy is mondjam? 'Utálom, de azért mégsem teljes szívemmel'-dolgot. Őt csak simán utáltam. És bár azt mondta, mármint az előző exem, hogy majd még beszélünk.... nem beszéltünk. Ő is ezt mondta. Mármint, az exem. Hogy azért reméli, még spanok maradunk. Majdnem azt mondtam, hogy bassza meg magát, de éppen gyengébb állapotomban voltam, és remegő hanggal nem lett volna hatásos. Majd, ha beszélünk még, akkor megmondom neki. Face to face. Mert piszkosul jól esne...
És amit éreztem...? Az üresség. Nem haragudtam, de mégis. Hiányzott, de azért nem annyira. Szeretem, de mégsem. Tudom! Még mindig tudom, hogy egy retkes hónapról beszélünk, és most biztos mindenki dráma-királynőnek hisz, de... nem vagyok az. Nem sírok, és nem drámázok. Azért írom ezt a kurva bejegyzést, hogy tisztázzam magamban. Hogy, ha haragszom is, ha hiányzik is, kiadjam magamból, és megtisztuljak. Hogy ne hiányozzon és ne haragudjak - csak egy kicsit. Mert valakin csak ez segít: ha kiadja magából egy monológban. De, mivel nekem jelenleg nincsenek olyan barátaim - vagy legalábbis nem sejtem róluk, hogy ők azok -, akik meghallgatnának, Anya pedig mindent tud... nincs más választásom. Itt monologizálok.
És, amit az előző bejegyzés végére írtam, hogy szánalmas az életem... nos, nem. Nem az. Ismét csalódtam, és hirtelen csak az beszélt belőlem. De megvédem az életemet, mert nem szánalmas. És, és... igen. Lehet, hogy egyedül vagyok, de... inkább vagyok egyedül, mint hamis barátokkal körülvéve. Inkább legyen száz rosszakaróm, és ellenségem. Így legalább tudom, hogy valamit nagyon jól csinálok.
Elestem. Aztán felálltam. Nem nehéz. Főleg, ha az embernek van tapasztalata...
Még mindig úgy tűnik, hogy nem megyek sehova szilveszterkor, de esküszöm, pont leszarom. Annyi dolgom van még suli előtt, a pályázatra is még egy csomó melóm van, időm meg kurvára nem lesz. Tudom, már most. Lesz egy egész éjszakám, hogy megcsináljam a projekteket. Istennő vagyok. Vagy egy dolgozó nő, aki állandóan kávét iszik, és nincsenek barátai, de még egy párkapcsolata sem, vagy egy macskája...? Inkább a második. Szóval meló az akad, természetesen. És már nincs ki elvonja a figyelmemet.
Amúgy ma megyek köldökpc-t lövetni, négyre.:33 Már nagyon várom. Tegnap megvettem az ékszert. Of course, fekete köves. Majd lesz fénykép.^^
Holnap találkozom a legjobb fiúbarátommal. Nem mondom neki ezt el. Nem kell, hogy tudja, nem kell, hogy rólam szóljon a találkozó. Mert én imádok monologizálni, és lehetetlen leállítani.
Oh, és elkezdtem a Grey's 9. évadád. Nem mondok semmit, csak... azta' kurva.OO*-*
Nos, a kurva hosszú bejegyzésem lényege a következő:
- túlléptem
- felülemelkedtem
- egyedül vagyok, mindenhogyan értve - ergó visszakerültem a Szent Sznigli Lista élére is
- van egy csomó ellenségem
- leszarom a szilvesztert
- van egy csomó melóm, amit viszont nem szarok le
- ma már lesz köldök pcm, aminek egyébként kibaszottul örülök
- rájöttem, hogy imádok monologizálni és, hogy felettéb mocskos a szám - vagyis káromkodok
- és jé... milyen bölcs lettem hirtelen, milyen zen...
- ja, és dolgozó nő lettem. Piszkosul király

Do svidaniya.~

Szóval szétmentünk. Igen. Kibaszott jó. Nagyon örültem neki. És az a baj, hogy nem tudom hova tenni az egészet. Pénteken már éreztem valamit, ebből az egészből, de... Előtte nem volt semmi. Péntek óta nem találkoztunk, és alig beszéltünk, és amikor felhoztam, hogy kellene találkozni, azt írta, 'igen, tényleg kéne'. Lehet, hogy sokan erre nem gondoltak volna semmit. De, aki egy párkapcsolatban van, az egy facebook üzenetben is megérzi. Szerintem. Szóval találkoztunk. Hozott nekem egy tábla csokit, karácsonyra. Pedig úgy volt, nem ajándékozunk. Én hülye, vittem neki egy szív alakú mézeskalácsot, rajta a kezdőbetűjével... What nyálas, ombre?! Dikk...-.- Szóval elmentünk a padunkhoz, ott elvoltunk egy ideig, aztán elkezdett esni, és eljöttünk hozzánk, a lépcsőházba. Aztán itt is még beszéltünk, kábé egy órát, aztán benyögte. És próbált magyarázatot találni, de nem tudott. Annyit mondott - könnyeivel küzködve, sírva! -, hogy ő rossz,én pedig jó vagyok, és különleges, és jobbat érdemlek, mint ő, mert ő csak elrontana. Mi a fasz?! Miért hiszi azt mostanában mindenki, hogy döntésképtelen vagyok? Hogy nem tudom eldönteni, mit vegyek fel, kivel barátkozzak, kit szeressek. El tudom dönteni. És azért választom azokat, akiket, mert én így akarom. Az én döntésem. By the way... szerintem a hétvégi bulik egyikén, amikbe ment, smárolt egy másik csajjal, vagy lehet, több is volt, aztán inkább ezt tartotta kézenfekvőnek, minthogy bevallja a valóságot. Nem tudom. És nem is akarom tudni. Ha történt valami, ha nem, ez a szituáció most. Szóval újból felkerültem a Szent Szinglik Listájának élére. I'm proud of myself.
Szóval igen, jól sejtitek, ez volt életem legrémesebb, legborzasztóbb, legembertpróbálóbb karácsonya. Nem csak a szakítás miatt. A 'barátnőim' is küldtek facebookon egy meghívót, hogy nem hívnak meg a szilveszteri bulijukba. Hogy miért? Mert hirtelen gyerekes lettem, bunkó, mert facebook-ozok és/vagy twitterezek a vendégségben, mert nem vagyok mindig boldog, mert szingliként nem akarom azt nézni, ahogy a pasijaikkal elvannak, és közben arra gondolni, hogy én mennyire egyedül vagyok... Azért, mert nem tetszik az egyiküknek, hogy feketében vagyok, és szerinte nem ettől leszek rocker. Az is bajuk még, hogy megmondom a véleményemet, és az is, ha nem teszem meg ezt. Így az idei szilvesztert itthon töltöm. A családdal. Király lesz... Végigkockulom az egész éjszakát.
Úgy elmennék... Van egy nyaralónk, ami az év kb. 65-7%-ában üresen áll. Úgy lemennék egy hétre. Csak, hogy magammal és a gondolataimmal foglalkozzak, hogy átgondoljam a dolgokat, hogy egy kicsit egyedül legyek - mármint teljesen egyedül, magamban... De erre mostanában nincs esély. Majd talán a nyáron. Bár az sem biztos, mert tizenhét leszek csak, és minden anyától függ.
A 7.-ével kezdődő héten valamikor bemegyek anyához, P.-re, hogy megcsináltassam a köldök piercingemet. Aminek azért örülök.
Megyek, és élem tovább szánalmas kis életemet...

Do svidaniya.

Szóval, gondolom mindenki észrevette, hogy nem történt semmi. Se itt, se ott, ahol te vagy, se Ausztráliában, se Amerikában, se sehol. Ez azért van, mert egyszerűen a Maják naptára véget ért, és új év kezdődött el. Vagyis mindenkinek boldog Maja-új évet!^^ Más szóval: vége a pániknak - már aki parázott - és folytatódhat a karácsonyi készülődés! Bár, én ma nem csináltam semmi izgalmasat. Délelőtt elvoltam az éterben, aztán ebéd, délután meg elolvastam az Antigonét. Egy röpke óra alatt. És be kell valljam, tetszett is. Esküszöm! Kövezzetek meg, bazdmeg, de tetszett!:D Most nem idéznék belőle, mert szánni szeretnék neki egy egész bejegyzést. Ami azt jelenti, hogy, ha ma még lesz kedvem, akkor ma még jövök velük, de ha nem, akkor csak holnap. De ígérem, nem felejtem el.
Amúgy olvastam ma a Csíkospizsamás fiút is, és még nem derült ki belőle sokminden. Mármint, én még ugye nem láttam a filmet, szóval nem tudom, mi lesz a vége, és nagyon érdekel, mert még nem sejtek semmit... Vagyis, persze, vannak tippeim, de az író még nem árult el semmi konkrétumot, nem kapkodja el. Majd, ha elolvastam, fogok róla írni szerintem kritikát is, meg még egy csomó könyvről szeretnék, mert van jópár kedvenc könyvem - Harry Pottert nem vállalok, mert túl elfogult kritika lenne, 100/10 pontos, vagy ilyesmi... -, és még gondoltam rá, hogy a városi könyvtárba is le kellene néznem majd. Még nem most, mert van nálam egy tanárnő - B. tanárnő -  könyve, meg két suli-könyvtári könyv, meg egy suli-könyvtáros újság (Rubicon, történelmi magazin, és Sztálina főtéma.;]). Jajj, és erről jut eszembe, még egy csomó mindent be kell gépelnem, és egy csomó mindent kell még dolgozgatnom az NLGP-re.OO Szóval annak is neki kell állni. Ha máskor nem, holnap és hétfőn biztos fogom csinálgatni, a karácsony többi napján, és talán utána egy-két napig nem biztos. A rokonok jövetele miatt. Aztán a két ünnep között megint csak ezt fogom gépelgetni szabad időmben. Ja, meg készülök a kémia TZ-re...-.- Király lesz. Aztán szilveszter. És, ha nem jön össze, amit akarok, akkor hajnalba nyúlóan foglalkozhatok a pályaműveimmel. Persze, sokkal szívesebben buliznék valahol, de, ha nem jön össze, legalább a kecske is jól lakik, és... nos, a káposzta nem valószínű, hogy megmarad, ha így nézzük. Na, mindegy.:DD Zavaros gondolataimat nem szeretném hasonlatokba, vagy metafórákba átírni, mert értelmetlen. Meg zavaros. És... ja.xdd

Do Svidaniya.

(már megint egy anime-nőszemély, aki hasonlít rám...:DD)

Nos, ez lenne az utolsó blogbejegyzés. Nem, nem azért mert bezár a bazár, csupán csak azért, mert lehetséges, hogy valamiféle ici-pici világváge dolog lesz ma. Bár én személy szerint kizártnak tartom, de... persze! Simán megtörténhet... Ugyan! Nem hiszem el, hogy pont most lenne mindennek vége. Én nem láttam semmi előjelét a dolognak - ami egyébként nem jelentene semmit -, ahogy más sem. Az agyasok is úgy gondolják, hogy az egész el van 'napolva' 2014-re, mikor is egy meteor fog elhaladni a Föld mellett, igen közel. De még ez sem biztos, hogy halálos lesz a Föld lakóira nézve, de majd, ha ez az ominózus - egyébként baromira nagy - meteor 2036-ban újra erre téved, a pályájából adódóan, na akkor tényleg mind itt halunk. De, ha mégis ma jönne el az apokalipszis, gondoltam egy utolsó blogbejegyzést írok, hátha valaki még elolvassa...^^ A lényeg pedig az, ha nem halunk meg mind, holnap Világvége Afterparty, csak rock-zenével, partyhard, aranyeső a szép kis házra, hejehuja, etc. Szóval jön a következő blogbejegyzés.:DD
Az utolsó tanítási nap ma lezajlott, két rövidített óra volt megtartva, meg egy ünnepély. Jó volt, szép volt, vége volt, már is hiányzik a suli. Mert amúgy én szeretem az iskolát, és szeretek iskolába járni, és néhány tantárgyból készülni, és tanulni is szeretek... Nem vagyok stréber, van, amit utálok, és van, amiből béna vagyok. Megesik. De magát a sulit, a hangulatot, a légkört, az osztályt, a tanárokat - egy-két kivételtől eltekintve - szeretem. Kész, vége, kanyec. Pont.
Aztán ma délután elkezdődik a Nagy Karácsonyi Puccparádé (NKP). Vagyis, nekem speciel még kellene ajándékokat vennem, vagy készítenem, ezen felül ma még délután csinálunk szerintem valamit itthon, vagy, ha nem, hát majd holnap. Hétfőn délelőtt fadíszítés, meg délelőtt még lehet, menni kell boltba. Kell majd hajatfestenem, és meg kell beszélnem az egyik osztálytársammal a szilvesztert is. Mert még nem tudom, hova megyek - ha megyek bárhová is -, vagy mit csinálok majd. Nem mintha olyan életbevágóan fontos lenne, csak nem akarok itthon rohadni, mert amúgy ez ilyen... szóval, szerintem a szilveszter nem családi ünnep, hanem baráti. Mármint, én jobb szeretem a barátaimmal eltölteni... de ez lehet, hogy csak az én (hülye) szokásom.
Szóval, igen. Nem. Nem lesz vége a világnak ma, holnap jövök a következő postommal, boldogítalak titeket, és azt fogjátok kívánni, bár világvége lett volna...:D
Ja, meg majd le akarom tölteni a Gyűrűk Urát. Valamiért kedvet kaptam hozzá, habár, mindig csak részleteket láttam belőle, és nem fogott meg annyira. De mostanában egyre nagyobb kedvet érzek hozzá. Szóval majd holnap. Aztán még emberemhez is lehet átmegyek, de, ha nem, akkor majd csak a két ünnep között, valamikor, mert nálunk mindig nagy a nyüzsi karácsonykor... sok a rokon, kevés az idő.

Szóval, további kellemes készülődést a karácsonyra és/vagy az apokalipszisre!

Do Svidaniya.

Tegnap filmeztünk. Tényleg. Megnéztük az újfiút. Tetszett, vicces volt.:D Meg kis csókcsata. Egyébként hiányzik; ma még nem beszéltünk, mert délelőtt tanult, délután meg a húga szülinapjánál segített.(: Jajj, annyira félek, hogy szerelmes leszek...OO Már szeretem, nagyon. Az elvesztése kitépne belőlem egy darabot, mint minden jóbarátom elvesztése. De ez azért mégis több a szimpla barátságnál, ugyebár. Okkal mondom, hogy félek. Mert, úgy gondolom, ha szeretem, és szétmegyünk... talán nem élném túl. Könnyebb egyedül, ez tény. Mert, mi van, ha rájössz, hogy szükséged van a szeretetre, de nem kaphatod meg? Mi van, ha megszereted, és támaszkodsz rá? Mi van, ha erre alapozod az életed - ha csak egy időre is -, és aztán minden szertefoszlik? Túlélhetsz ekkora fájdalmat?

Egyébként velem minden rendben. Már jól vagyok, teljesen, hétfőn suli. Nulladik. Meg kavarások voltak, hogy elmarad ez, és helyette lesz az, és csütörtökön elméletileg nem lesz első óra, a matek szar... Hihetetlen: hiányzok 12 órát, és minden a feje tetejére áll.:D
Ajj, és már csak két rész van vissza a The Last Airbender második könyvéből. Szerettem ezt az évadot, és Toph lett az egyik kedvencem. De bírom még Zukot, Azulát Mait, Aangot, Sokkát... és még Katarát is ide sorolnám. Mi lesz velem, ha egyszer befejezik a LoK-ot is?!
Még mindig be kell gépelnem a Sztálinos fejezetet a történelmi könyvből... Sok oldal van. Arra is gondoltam, hogy inkább bescannelem, csak lehet, akkor nem látszana olyan jól a szöveg, vagy ilyesmi. És, úgyis word fájlba fogom szerkeszteni a végén, szóval onnan is másolgatni kellene, szóval édesmindegy... De lehet, maradok a második variációnál.
Btw, lassan kellene hajat is festenem.
És ez pedig egy igen vérszegény post lett, de most ez van, négy napja nem voltam suliban, úgyhogy alig történt valami érdekes...

do svidaniya.

Ma délelőtt punnyadtam, vagy 11-ig: 8-9-ig kockultam, aztán kaja, aztán Aang.^^ Majd kitakarítottam, fürödtem, és már mehettem is a háziért, meg a cuccaimért, mert az osztálytársaimnak ma hat órájuk volt, aztán hazakerült a tesicuccom, meg a matek füzetem. Aztán délután kajáltam, majd házit írtam, aztán úgy döntöttem, hogy ideje lenne mostmár tényleg nekiállni a NLGP-nek, és el is kezdtem a könyvtári könyvből (100 történelmi tévhit a címe, ha valakit érdekel) felgépelni egy doksiba a nekem kellő anyagot, hogy vissza tudjam vinni a könyvtárba. Valószínűleg szünet utánig meg fogom hosszabbíttatni a Csíkos pizsamás fiút, mert szerdáig nem fogom tudni elolvasni, sajnos - vagy nem... Aztán ugye szerdán lesz még az ajándékozás, osztályon belül, és ugye én az ofőnek adok. Már megvan az ajándékok nagy része fejben. Nem igazán akarok sok pénzt elkölteni, mert mint mondtam volt: kell piercingre. Írom, eddig mit eszeltem ki: a kültakarót illetően egy valami egyszerű, ajándéktasira gondoltam, és lesz rajta egy post-it, vagy valami, és rajta konkrétan két csillag, fénykarddal a kezükben, 'harcolva' (mert Csillagok háborúja mániás, rendszeresen idéz Yodától, meg úgy unblock a filmből.:DD). A tasiban pedig a következők lesznek (valószínűleg!): egy kis üvegcse, benne liszt, az üvegen felírat: 'fürgepor, dolgozatok javításához használandó'. Mivel eléggé lassan készül el az efféle munkálatokkal...:'D Lesz benne egy 'tervrajz', egy városról (mert törin mindig rajzol a táblára, szemléltetés céljából), és a város neve Zoli-polisz lesz - gondolom, egyértelműen azért, mert Zoltánnak hívják...:D -, és gondoltam rá, hogy valami olyasmiket jelölök be rajta, ami a történelem szempontjából fontos volt. Például egy ilyen olimpia-vársora emlékeztető városrészt, vagy különböző várakat, és csata helyszíneket... Nem tudom még.:D És akkor a fénypontja lenne a dolognak, ha összejönne... egy kalapács. Hasonló, mint, ami a bíróknak van. Ezt már beszéltük egyik barátnőmmel, mert mindig az asztalt csapkodja, ha túl sokan beszélünk egyszerre, és ő akar szót. Múltkor egyszer szóvá is tette - gondolom poénból, de akkor is:DD -, hogy kellene egy ilyen kalapács neki. Nekem persze több sem kellett, felírtam a lehetséges ajándékok listájára (amit egyébként csak a fejemben vezetek). Ha nem kapok sehol hétfőn, mert akkor végigjárom az egész várost, akkor ki kell találnom valami mást.:|| Meg talán valami édességszerű, egyébként nem tudom mit szeret...
Na, akkor erről ennyit, 21-én lesz amúgy az utolsó tanítási nap, és nem mellékesen, mind meghalunk.^^ Mert ugye 'hű, meg ha, világvége!', de persze nem. Én legalábbis nem hiszem.
Holnap filmezünk Emberemnél délután. Délelőtt lehet, festeni megyek suliba. Vasárnap pedig a szóbeli kerül terítékre. Persze, lehet, festeni nem megyek, helyette begépelem a Sztálinos részt a könyvből. I'm not sure.
Ja, igen, tegnap hatalmas unalmamban létrehoztam egy ask.fm felhasználóit, és azt linkeltem be az ask me-menüre, ami bal oldalon van. Lehet ott is kérdezni, azthiszem regisztráció nélkül is, de nem vagyok benne biztos. Szóval, ha gondoljátok, nézzétek meg, aztán, ha lehet account nélkül is askingolni, akkor hajrá.:33
Mára szerintem ennyi, még elmegyek tornázok egy sort, aztán fagyit tömve magamba Aang következik.^^
Meg eldöntöm, hogy legyen a holnap délelőtt, mert nem tudom még.
És elkezdtem feltölteni a műveimet az aloldalra (Lovely Bones...). Bal oldalon, a Pictures linkre kattintva, új ablakban, megjelenik.(: Kellemes böngészést hozzá!
Ja, és itt egy zene. Imádom, egyszerűen imádom.

Do svidaniya.

Szóval, ma reggel nem éreztem túl jól magam, és anya azt mondta, menjek inkább orvoshoz. Mivel múltkor egyszer már el kellett jönnöm a suliból... Nem is árt ez a kis 'szünet', mivel a NLGP-re még nem csináltam szinte semmit, pedig már egy hete írom kábé, hogy 'majd ma'. Egyszerűen nem volt időm. És talán fáradt is voltam. Vagy szimplán kedvem nem volt... Never mind.
Elterveztem, hogy mit fogok csinálni ma: Aang legendáját nézek, írok, olvasok, elkezdem a házikat megírni délután. Szombaton Emberemhez is felmegyek filmezni.(:
Tegnap kaptam B. tanárnőtől egy könyvet. Második világháborús, és egy Auschwitz-ből szabadult csapat - két nő, négy férfi - szökéséről, és útjáról szól. Megdöbbentő. Mármint, persze, tudtam, hogy a koncentrációs táborokban eszméletlen kemény bánásmód uralkodott, de másképp hat ez egy dokumentum-írásban, mint egy elbeszélő regényben. If you know, what i mean... Szóval érdekes, de egyben elborzasztó is, de jó olvasni, jó leírású. Egyébként Egy január története a címe, ha esetleg valakit érdekel...
Meg ugye a suli könyvtárából is van nálam egy könyv, a Csíkos pizsamás fiú, erről gondolom sokkal többen hallottak, mivel film változata is megjelent. Ez is Auschwitz-os.
És ma tényleg el kell kezdenem a NLGP-os munkáimat, a J.K. Rowlingosat szeretném először elkészíteni, a Sztálinossal utána ráérek foglalkozni. És a műfordításhoz pedig ihletre is szükségem van...:D
Na, megyek, nézek egy kis Aangot.

Do svidaniya.