Úgy döntöttem, még, ha nincs is miről írnom, valamicskét mégis kellene blogolnom, ha mást nem, képekkel pakolom tele a bejegyzést.^^ Igazából tegnap óta semmi extra nem volt.
Emberemmel találkoztunk ugye, városba mentünk, utána hozzánk. A buszra persze majdnem egy órát kellett várni, szakadt a hó. Amúgy elvoltunk.(: Beszélgettünk csomót, meg hülyültünk. Szeretem.(: Ideérve 'akkor nézzünk valamit!' felkiáltással elkezdtük a Harry Potter ötöt. Ő persze csak azért nézte velem, mert tudta, hogy szeretem. De amúgy nem néztük nagyon... Inkább beszélgettünk, meg hülyültünk, meg ilyesmi.^^
Aztán el kellett mennie. Én utána még kockultam egy kicsit, olvasgattam a második világháborús (innentől fogva WWII) regényemhez információkat, főleg az előzményekről, meg néztem orosz fegyvereket, meg gépeket, járműveket.
Ma megnéztem délelőtt a Hadak útjánt, és... jajj. Férfiasan bevallom, sírtam. Mert... mert sírtam. Mert rendkívül jól visszaadja a háborús dolgokat, hogy milyen kegyetlenségre képes az ember, vagy éppen, hogy milyen emberiesen képesek viselkedni... Érdemes megnézni. Nagyon. Tetszett, imdtam. A könyvet is le akarom tölteni.
Aztán most itt vagyok. Képeket keresgéltem, meg ilyesmi. De megyek is, mert még tanulnom kell. Meg kifesteni a konyhát. Aztán max. a chat-en megtaláltok, ha kellek.(:

Do svidaniya.

Mostanában Oroszország mániában szenvedek.>< El is kezdtem egy regényt. Vagyis még a cselekményen kell jobban elgondolkodnom, meg a szereplők jellemét kialakítani, és kész már csak meg kell írni a sztorit. Második világháborús lesz, és egy szovjet nőről fog szólni, aki feketén van a hadseregnél, kémkedik, mesterlövészkedik olykor, és még haditudósításra is van ideje.(:
Itt végre rendesen havazik, már reggel óta. A héten már kicsit havazgatott, de nem volt az igazi, meg egy része el is olvadt, de hóvihar tombol jelenleg is. Mostmár tényleg teljesen karácsonyi hangulatba kerültem, és remélem megmarad a haw szentestéig.
A múlt hetem egész jó volt. Jegyek vegyesen voltak, jobb, rosszabb. Megesik. Töriből viszont csak négyest kaptam. Nem örültem neki, mert ötösre írtam, és arra is számítottam... de mindegy. Majd lesz még ötösöm. Jelentkeztem ugye a suli pályázataira (továbbiakban NLGP), és már nagyban nekiálltam, ha mást nem, anyagot gyűjteni. Jelentkeztem:

Töri:
   Híres és hírhedt diktátorok története a 20. században (Joseph Vissarionovich Stalin)
   Történelmi tévhitek (Marie Antoanette)

Irodalom:
   Saját novella, elbeszélés (még nem tudom, hogy olyat adjak-e be, ami már kész van, vagy írjak-e egy újat... szerintem a második a valószínűbb)
   Kedvenc íróm-költőm, irodalmi powerpoint bemutató (J.K. Rowling)

Rajz:
   Kedvenc énekes, együttes CD borítójának terve, számítógépes grafikával is lehetett, és én úgy csináltam (Within Temptation, Tarja Turunen és/vagy Lana del Rey lesz)

Angol:
   Műfordítás; minimum kettő, egy magyar és egy angol (Guns and Roses: November Rain és Nick Cave & Kylie Minogue: Where the Wild Rose s Grow (bár még egyiket sem hallgattam meg, szóval ez még változhat), és a magyar a Manna Cum Laude: Vidéki sanzon)

Szóval van dolgom bőven. Ezek mellett igencsak tanulnom kell... Meg ugye az Emberemet sem hanyagolhatom, mert imádom.(:
Megyek is, mert le kell mennem a városba, kell lasagne tészta a holnapi ebédhez, aztán Emberem elkísér, és jövünk vissza hozzánk filmezni.^^

~ Do svidaniya

Ajjjj...>< Ez a mai egy kibaszottul szar nap volt. De mit is vártam, hétfő van. Utálom a hétfőket. Minden a nulladikkal kezdődött... Na jó, nem is. MInden azzal kezdődött, hogy reggel már tök szarul éreztem magam: hányinger, fejfájás, szédülés... Mondom, el kell mennem suliba, mert különben lemaradok egy felelésről, meg egy dogáról, és azt nem kellene... Szóval bementem. Nulladikra. Képzelhetitek, micsoda élvezet volt. Mondjuk, nem volt olyan ratyi, mert csak házit ellenőriztünk - ami fordítás volt. Aztán jött a matek... Hát gyerekek... agyfasz.
Először felelés volt. Nálunk ez úgy megy - vagyis a tanárnál -, hogy egyes vagy semmi. Ha tudod, buksisimi, ha nem, karó. Bár a karót ki lehet javítani a következő óra előttig. Szünetben... Szóval én nem tudtam a definíciót, és amúgy... más se nagyon. Az egész osztályból két ember tudott valami értelmeset kinyögni. A felelés után következett a házi ellenőrzés, amit mi, kedves, kicsi, butus diákok rajzoltunk fel a táblára, és of course, az enyém úgy volt szar, ahogy volt. Vagyis, az eredmény jó volt, de a tanárnak nem eléggé, mert a kiszámítás hiányzott, de én anélkül írtam le az amúgy korrekt eredményt. De azért ő felíratta velem azt is, nehogy azt higgyük, hogy véletlen volt. Ott szenvedtem negyed órán keresztül, éreztem a tekinteteket a hátamon. Nagyon gáz volt. Aztán odaadtam neki a füzetem, mert nem hitte el, hogy kész a házim, és akkor megjegyezte, hogy milyen csúnya, hogy össze van firkálva, meg, hogy ezért valaki vissza kézből egyest kap, ha felelni megy ki hozzá. És mondta, hogy holnap akkor feleltet egyet, táblánál... Ki fogad velem, és miben, hogy én leszek a szerencsés jackpot nyertes?!^^
Aztán jött egy angol. Az tűrhető volt. Az egyik felében dolgozatot írtunk, a másikban meg elkezdtünk egy szöveget fordítani, aminek a befejezése a házi.
Kicsengetéskor pedig úgy döntöttem, nem bírom tovább, vagy rókázni fogok, vagy hazajövök, és itt rókázok, de nem tudok maradni, mert meghalok. Szóval kértem kikérőt az ofőtől, majd leléptem. De mivel megígértem anyának, hogy bemegyek a boltba, mert kellett ez-az, lementem a városba, a teszkóba, majd onnan haza. Amúgy tizenegy körül már itthon voltam. Elpakoltam a kimosott holmikat, meg összehajtottam anyáét is, elágyaztam, megírtam a ma kikapott összes házit, meg megnéztem, mi van itthon, holnapra, de semmi...:|| Whatever. Utána kajáltam, olvastam, és már épp alukálni készültem egy pöppet, mikor még telóról felnéztem facebook-ra, és láttam, hogy az Emberem nagyon keres, meg hiányol, szóval laptop be, facebook.^^ És ittragadtam. Meg elkértem a házikat. Meg megkérdeztem, hogy hányas lett a fizika tz-m, és of course, egyes. Mire is számítottam?!-.- Utálom.
Amúgy mostmár jobban vagyok, csak a fejem fáj, meg egy kicsit hányinger. De nem vészes. Szerintem holnap suli...(: Meg egész hétvégén nem találkoztunk, ma is csak futólag, szóval már hiányzik az Emberem...^^
Amúgy még tegnap befejeztem az Avatar: Aang legendájának első könyvét, és ma kezdem a másodikat. Nem, mintha nem láttam volna eddig az összeset, plussz a Korra Legendáját vagy háromszor...:DD Nem tehetek róla, imádom.(: Várom már nagyon, hogy kijöjjön a Korra második évada. Ha már sorozat, akkor épp két hete lett vége a Született feleségeknek, végleg...:(( Bevallom nőiesen, sírtam. És a Garce Klinikát sem ártana folytatni, mert amúgy nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi a szituáció, de most épp az Avatár van soron. Majd, ha befejeztem...
Az utóbbi időben, nem tudom, ki nézte rajtam kívül, adták le folyamatosan az 'Anna' c. film részeit a viasat3-mon. És már korábban eldöntöttem, hogy egyszer le fogom tölteni a könyvverziót, de tegnap már úgy voltam vele, hogy a filmek is kellenek. Egyszerűen imádom. Régen, kisebb koromba, mindig néztem a mesét az egyik gyerekadón, és azt is nagyon szerettem. Aranyos, és régi, olyan értékekkel, amik manapság igencsak ritkának számítanak.
Viszont most ellépek, mert még át kell néznem a matekot, hátha kapok holnap egy hármast, meg még olvasni is szeretnék, és letölteni az Anne-t, meg nézni az Avatárt, meg kockulni még... Áááá.>< Túl sok tennivaló, túl kevés idő... Fuck this shit.

~ do svidaniya.

Körülbelül két hete az egész életem romokban hevert. Egy hétig. Egy komplett katasztrófa volt minden, és mindenki. Vagy semmi, és senki. Aztán jött Ő. És minden jobb lett.
Kezdem az elején, hogy világos legyen: még az ősziszünetben összevesztünk a legjobb barátnőmmel, a 'hugommal', a LélekTesómmal. Örökre. Végzetesen. És visszafordíthatatlanul. És én egyedül maradtam. Megesik, persze... de az ember nem számít rá, hogy majd pont az fogja elhagyni, akire mindennél jobban számított, aki mellett a végsőkig kitartott, akit felhúzott-, és aki felhúzta a földről, akit tényleg szeret. Megesik. Olyan, mint, amikor becsap a villám. És azt mondják, a villám nem csap be kétszer ugyanoda, de ez csak mítosz. Nem történik meg gyakran. Rendszerint már elsőre is talál. Amikor 30.000 ampernyi elektromosság telibe talál, azt megérzed. Elfeledtetheti, hogy ki is vagy. Megégethet, megvakíthat, megállíthatja a szívedet, és súlyos belső sérülést okozhat. Valami, ami egy milliszekundum alatt történik, örökre megváltoztathatja az életed. És velem ez történt. Képletesen ugyan, mert nem csapott belém egy villám sem. De átvitt értelemben megtörtént. És az, amit éveken keresztül kiépítettem, átépítettem, megformáltam, és Magammá tettem, a lényemmé, két hét alatt a földre rogyott. És aztán Ő visszaépítette egy részemet. És én piszkosul hálás vagyok érte. Szeretem.
Persze, most azt gondoljátok, egy hét nem a világ. Én is ezt gondolom: egy hét egyedüllétbe nem halt bele senki sem. Csak az a baj, hogy ezt akkor nem tudtam; mármint hogy ez az állapot, a totális káosz, a vegetálás mindössze egy hétig fog tartani. Akkor, mindennek a közepén, mindennek a legalján, egyedül... szar volt.
A Valhallába akarok kerülni. A viking mondák szerint oda csak úgy kerülhet az ember, ha csatában veszti életét.
Valhalla.
Igen, kicsit meg akartam halni. Nem azért, mert összevesztünk. Túltettem magam rajta. De az egyedüllét...? Fájdalmas. Az érzés, amit a magány okozott, meg akartam halni.
De persze megint csak gondoltam rá. És persze rá kellett jönnöm, hogy az egyedüllétnél számos, ezerszer rosszab dolog is történhet még velem. És, ha oda kerülök, mégpedig oda fogok, akkor erősnek kell lennem. Nem adhatom fel csak úgy magamat, az életemet, csak azért, mert valami rossz történt. Nem, azt nem tehetem... Nem ezért kaptam az életemet. Ugyanis, igen: az élet nem egy kiérdemelt dolog, hanem egy ajándék. És nem szabad eldobni.
És igen. Kisütött a Nap. Nem merem kimondani, hogy boldog vagyok, mert félek, hogy a Sors, a Karma, az Élet, vagy bármi legyen is az életek irányítója, meghallja, és egy csettintéssel elintézi, hogy megint ne legyek egy kicsit boldog. Pedig, esküszöm, az akarok lenni. És, lehet, hogy a boldogság most a lábam előtt hever, én fogom magam, lehajolok, felveszem, és... egyszerűen magamhoz ölelem, hagyom, hogy átjárjon az érzés, és nem eresztem, amíg nem muszáj.
Fájdalmas, kusza, zavaros, boldog, vagy épp reményteljes monológom végén szeretném közölni, hogy a blog nem zárt be, nem szünetel, csak épp a padlónak volt szüksége egy ölelésre, és én, mint tudjuk, írtó jófej vagyok. Ezért hanyagoltam egy kicsit most az oldalt. Mert kiégtem. De főnix vagyok, és újra fellobbant a tűz a lelkemben.

Hey!

   Nem, amúgy tényleg efoglalt vagyok, meg nincs is kedvem mindig írogatni, hogy mi van velem, amikor nincs semmi, vagy olyan szar, unalmas, szénalmas vagy gáz, hogy nincs miért emlegetni. Most is csak azért írok pár sort, hogy legyen új bejegyzés a mesés, új dizájnhoz.^^ Mert ez ténxleg nagyon jó lett, tetszik.:33 továbbra is feka, de most kicsit színesebb..[:
   Mellesleg szukás vagyok, de ez lényegtelen.:DDD Számotokra. Majd mesélke, de csak holnap.
I hope összejön a hétfő. Meg, amit terveztünk Zsével az őszi szünetre. Legyen annyi elég, hogy kibaszottul tilosba fogok járni, ráadásul anyám tudta nélkül..OO merész vagyok.. nádzson.
   A suli alakul. Már alig állok két tantárgyból bukásra, és ezen a héten agyon lettem dícsérve, főleg föcin, hogy milyen aktív vagyok, de irodalomból is javítottam, fizikából is, matekból is.. kémiából még nem, de igyekszem.
   Amúgy még mindig dugni akarok.OOxdd
Ősziszünetben pedig egy csomó dolgot terveztem.. először is, kell hajat festenem, azt a tiélosbanjárós dolgot meg akarom csinálni, ezen felül akarok olvasni, mert ott van még az Antigoné, de még egy csomó, más könyv is, amit magamtól akarok elolvasni. Ja, meg megígértem B. tanárnőnek, hogy nem hagyom cserben, és írok, írok, írok. Bár azt már erre a hétvégére ígértem. Csak most megint eléggé mélyen vagyok, pöppet depis, de i hope, ez hamarosan megváltozik. Egy Á. nevű, vagy egy N., vagy egy G. nevű fickótól függ............................:$$$^^ amúgy nem, geci, nem vagyok ribanc.:@@@ csak kellenek ,,póttervek" is..:pp
   álmos vagyok, ma kondiztunk Zsével, meg utána még elvoltunk vagy két órán keresztül a városba.^^ úgyhogy hulla vagyok.xdd

megyek is.

jóéjt. bye. xoxo.

Sziasztok!

   Nos, megint nem írtam egy ideje, ez azért van, mert kibaszottul össze van kutyulva az életem, és rohadtul unom már, hogy nem tudom irényítani a történéseket. Pedig jó lenne, esküszöm.
   Előszöris.: nincs időm semmire. Egész héten nem néztem online sorozatot, nem olvastam egy könyvet sem, nem filmeztem, nem írtam(!!). Ja, és blogolni sincs időm, szerkeszteni sincs, videót vágni sincs, meg úgy unblock.. pedig valamennyi időm lenne. Csak néha hangulatom nincs. Mert olyan szar és szánalmas dolgokról tudnék csak ecsetelni, amiről senki - tényleg, senki!! - nem akarna olvasni. Gáz.
   Ágival sem beszéltem, már tényleg, ezer éve, pedig pont most lenne rá szükségem, mert.. mert csak. És nem beszélünk. Nem tudom, miért. whatever. megszoktam már..^^
   A suliban már egy csomó tantárgyból kaptam egyest: kémiából, föciből, meg irodalomból. Utóbbiból elméletileg kettőt is. És ezt azért, mert nem voltam hajlandó megtanulni azt a büntiverset, amit azért kapott az egész osztály, mert nyolcan beszéltek. Én nem. Akkor miért is tanuljak bünti verset?! Nem fogok. Föciből meg mert meglepidogát írtunk. És igen: meglepődtem. Tanultam, de a sok kibaszott számadatot nem jegyeztem meg pontosan, vagy valamit nem konkrétan írtam le, a fogalom nevét, mert nem jutott eszembe az a buzi szó, hanem négy szóval többel körbeírtam.. Ja, meg volt valami olyan kérdés, amire a Nap is lehetett volna a válasz, és megkérdeztem, körülírással, hogy az is jó-e.. erre közli, hogy nem. Pedig az lett volna a logikus. Kihúztam, erre mikor osztja ki a dolgozatokat, közli, hogy a NApot is elfogadta.. Haljon meg a lova.-.-
   Viszont matekból négyes az első jegyem. Zsír.^^ Szóval nem, nem állok bukásra semmiből, csak irodalomból, de viszek egy kibaszott szorgalmit hétfőre, és megvan az ötös. Pont.:dd a németet meg fel fogom hozni, szerintem minimum hármasra, mert írtunk egy dogát, ami szerintem egész jól sikerült.^^ és a kémiahát..:|| Remélem kijavítom. Rajta leszek a témán, és nem fogok megbukni. Nagyon gáz lenne.. de most mit csináljak, ha egyszer a kémia, fizika és matek nem az én asztalom. Egyszerűen nem tudok velük mit kezdeni, utálom mind a hármat, és.. egyszerűen nem értem őket.. ennyi.
   A magánéletem pedig egy nagy rakás szar néha, de komolyan. A srác, akivel múltkor randiztam, tényleg tökjófej. Utána nem sokkal volt még egy randink, és a végén hazakísért, és konkrétan lenyomta a nyelvét a torkomon. Pedig másodjára találkoztunk csak! Sosem smárolok olyannal, akivel kétszer találkoztam. Soha! Az is hiba volt, hogy hagytam neki.. Ha visszamehetnék az időben, nem hagynám. Azután folyamatosan jóéjt-smsekkel bombázott, pénteken, a népmese napján bejött a suliba is, és allday a nyakamon lógott, amit egyébként rühellek, mert független vagyok, és nem vagyok képes elviselni, ha valaki rámtapad. Aztán még egyszer megpróbálta ledugni a nyelvét a torkomon..-.- Aztán, amikor végzett Gerti - mert nekem elmaradt az utolsó órám, de őt megvártam -, elrohantam. Utánam szólt, de egy ne mosttal elintéztem, vissza sem néztem, és szó szerint hanyatt-homlok menekültem. Utána egész nap hívogatott. Kétszer hagytam, hogy kicsengjen, utána kinyomtam, de ő még írt fbn, amire szintén nem reagáltam, meg egy smst. Arra írtam vissza. Megírtam röviden és tömören, hogy ne találkozzunk aznap, és majd írok neki fbn, de nem most. majd jelentkezem. De nem bírta ki, és még este is írt egy kibaszott jóéjt-smst, amihez még hozzácsatolt egy holnaptalizunk?ot is..-.- agyfaszt kaptam majdnem, komolyan.. Aztán tegnap hívott mégegyszer, kinyomtam, írt egy smst, amire én nem válaszoltam, helyette fbn megírtam, hogy ne gondolja, hogy szerelmes vagyok belé, mert kurvára nem. Csak kedvelem, meg jókat szoktunk beszélni, de ennyi. Nem érzek iránta semmit. Erre visszaírt, hogy azért reméli, hogy nem bátott meg, hogy valószínűleg igazam van, hogy azért mondhattam volna ezt élőben, nem fbn, blablabla.. és, hogy majd jelentkezzek! Bazdmeg, ezt pofáztam neki abban a kikúrt smsben, hogy majd jelentkezem!!-.-' whatever.
   Amúgy nem tudom, hogy mi legyen. Hogy mi lesz.. Mert tényleg nem érzek semmit iránta, a kedvelésen kívül. Lehet, hogy majd kialakul, de most mi a faszért kellett elbasznia az egészet..?! Mert nekem kell a szabad tér, utálom, ha a srác nagyon nyomul, nem akarok 0-24ben elkötelezett lenni. Too független vagyok, igen, tudom. És ezen nem tudok, és nem is akarok változtatni. Mert ez vagyok én. Pont.
   Amúgy a barátaimat imádom..(: Ők megértik ezt, mert ismernek. És vígasztalnak, hogy majd lesz valaki, aki szintén ilyen, aki megért majd, és akivel lehet, együtt akarok lenni, pont azért, mert nem fojtogat a szeretetével.. És tegnap iszonyat jó volt Gertivel, Zsófival meg Kittivel.:DD Még soksoksoksok ilyeeeeet.OO

Megyek tanulni.OO

bye.