Január: a dráma folytatódott hármojuk és köztem, ők folyamatosan engem oltottak a hátam mögött, én meg leszartam az egészet, mert nem érdekel annyira, hogy agyaljak rajta. Persze rengeteget gondolkodtam, hogy ez most mi, és miért. De nem találtam rá reális választ.
Akkor még szerettem az új angoltanárt - aki már nem olyan új -, de ennek is hamar vége lett. Amúgy tök egyedül voltam, mint a kisujjam, de láthatólag ez nem érdekelt túlzottan. Addigra már nem érdekelt.
Januárban kezdtünk a mostani egyik legjobb barátnőmmel jóban lenni.
Meglepőnek éreztem, hogy nem vagyok depressziós, és nem érzem magam szarul. Talán hozzászoktam? Sosem tudom meg. És rájöttem, hogy csak úgy, utazgatni akarok, amire sem most, se akkor nem futotta a pénzemből.C:
Januárban volt az idegennyelvi est is, amin szerintem kurvanagyot alakítottunk Alice Cooper számával, a Poison-nel.:DD Király emlék, és szívesen gondolok vissza rá, mert nagyon jól éreztem magam aznap. 

Február: az egyik legnagyobb dráma volt ekkor. Pont osztálytalálkozón, ahova a három lány is jött, és olyan perpatvart csaptak egy kis dologból, hogy mire észbekaptam, már káromkodva ordibáltam. Egy random, volt-osztálytárs sírva ment ki a teremből, a fiúk, akik bent voltak, nem mertek megszólalni, volt ofő csak kamillázni tudott, barátnőm röhögött a háttérben, ahogy osztom a három gyökeret. Nagyon vicces, gonosz ribanc voltam, és utána még kaptam a savazást hetekig.(: Olyan jó volt.
Valentín-napon nem csináltam lófaszt se.:DD
Amúgy érdekes, hogy a három lányból az egyik mindig beszél velem, azután is, még most is, néha még oltja a háta mögött a fő dráma-kreátort, és nem értem, hogy mire volt jó ez a geciskedés. Azóta sem értettem meg.

Március: elsején színházba mentem egy barátnőmmel és két barátommal, mindük ált.sulis osztálytársam volt, és imádom őket. Ekkorra nagyon megutáltam már az új angoltanárt, és felettébb idegesítő volt. A matektanárt is nagyon megutáltam. Itt derült ki, hogy nyáron mehetek Németországba,és már akkor sem nagyon tetszett az ötlet, de nem zárkózom el tőle.
Suliban daléneklési verseny volt, és harmadikok lettünk. Egészen király volt.^^
És ebben a hónapban lett nagy kedvencem az Assassin's Creed játék, amit a mai napig imádok.
És ugye hanyagoltam a tanulást novembertől márciusig, kb., és ez kezdett is meglátszani a jegyeimen. Itt kezdtem el rontani, és már csak három hónap volt vissza, nagyon kevés idő javításra, és az egyesek csak gyűltek...
Huszonharmadikán mentünk kirándulni. Nagyon hideg volt, de kurvajól éreztem magam!(: Keszthelyen voltunk.
A tavaszi szünetben nem csináltam semmi extrát, unalmas volt. Nem locsolt meg senki, a közeli rokonokon kívül, mert levettem a kaputelefont, így nem tudott bejönni senki sem.

Április: ekkor döbbentem rá ténylegesen, hogy javítani kell, mert már tényleg minimális idő van vissza a tanévből, és nem bukhatok meg, szóval így tettem, és javítani kezdtem.
Fogadóórákon mindenki csupa jót mondott rólam, amin meglepődtem, mert rosszra számítottam, dehát... sajnos ilyen az élet.:( :DD Itt már nem volt olyan sok bejegyzésem, mert tanultam az időm nagyrészében.
Aztán volt egy-két hét, amíg úgy volt, hogy Anya Amcsiba megy dolgozni, és oda költöznénk egy-két évre. És először lesokkoltam, aztán ellenkeztem, aztán gondolkodtam rajta, és szívesen mentem volna, de anya visszahátrált. Amit sajnálok is, meg nem is. Kint rengeteg lehetőség adódhatott volna, mindenesetre több, mint MOn, de azért itt van az életem jelenleg.

Május: májusban dolgoztam elsején, utána nemsokkal pedig a végzősök ballagására készültünk. 25-26-án osztálykiránduláson voltunk, király volt. Húsz km-t gyalogoltunk, hegynek fel meg le, aztán éjszakába nyúlóan ittunk a táborhelyen és végül sátrakban 'apudtunk'. Inkább pihentünk.
Egyes lett a fizika tz-m, ez azt jelentette, hogy 1, 85-re álltam, vagyis bukásra (a tanár csak egész számra adja meg a jegyet). És már csak két hét volt vissza, szóval veszettül elkezdtem tanulni, nehogy megbukjak. A kémia kettesem biztonságban volt, és a matek tz-m is kettes lett, ezzel 1,92-re álltam, és a tanárnő megadta a kettest. Kicsit meglepődtem rajta, hogy nem kellett javítanom, de nem szóltam inkább egy kurva szót sem, nehogy meggondolja magát.
 

Június: és már annyira elegem volt. Mindenből! De tényleg: szarul aludtam, nem ettem, nem ittam, éjt-nappallá téve tanultam, és állandóan stresszes voltam, ideges, és pesszimista. De aztán meglett a kettes.
Az utolsó egy és fél hetem tehát lazán telt, és nem kellett foglalkoznom semmivel, míg valaki még az utolsó napon, az osztályozás előtt is fél órával még nagyban javított.
Aztán kicsöngettek, és elhagytam a süllyedő hajót.
És nyár van. És szabadság. És jövőre minden máshogy lesz. Nem hagyom majd magam, nem hagyom, hogy más emberek faszoskodjanak, és ez kihatással legyen a sulis dolgaimra.

Mára egy kis éves visszatekintést hoztam. Hogy mi volt velem, mik történtek, mit éreztem, mit gondoltam... csak, hogy magamban is tisztázzam, hogy kiírjak magamból minden shitet, hogy jól kezdődjön a nyár.

Szeptember: najó, augusztus 28-án még úgy álltam ehhez az egész "suli-dologhoz", hogy minimum hármas mindenből, kivéve abból, amik nem mennek. Végülis, ez meglett. Akkor is baromira gáznak tartottam ezt a pótvizsga cucckombót, most is. Szerintem az very kínos, na! Aztán egy - akkori - barátnőmmel akkor barátkoztunk jobban össze, almost every single day találkoztunk. Aztán a nyár utolsó két napjára lebetegedtem, így a városnapra sem tudtam lemenni. Szeptember nulladikán az új ofő rendesnek bizonyult - és én még most is nagyon szeretem, és i hope, ez így is marad -, és az évnyitó a szokásos módon zajlott. Vagyis hosszú volt, unalmas és meleg is volt. Másnap az első - egyben nem utolsó - konfliktusom a matektanárral. És német-utálatom már akkor is szépen körvonalazódott. És ekkor kezdődött minden, a volt legjobb barátnőmmel, meg a pasijával. Mármint én kurvára rühellem, ha ott vagyunk egy társaságba, x számú pár, meg y számú szingli és a párok folyamatosan egymáson lógnak - még, ha én is vagyok az egyik pár tagja. Mert szerintem egyik szingli sem szereti azt nézni, ahogy a barátnője szexuál a faszijával. Lehet, hogy ez csak én vagyok, de haggyad már, hogy téged nem idegesít néha, kedves Olvasó! Aztán szeptember végére kicsináltuk a némettanárt, aki elhagyta a süllyedő hajót. És itt 'feltűnt', vagyis feltűnően régóta beszéltem Yeppel. És ez felettébb zavart. De két barátnőm is lett 'egyszerre', és tök jól megvoltunk.
Aztán egy hét alatt elbaszódott minden. Kavartam egy fiúval, akiről kiderült, hogy kurvára nem illünk össze, és gecire idegesített, és kétszer találkoztunk, és én ebből leszűrtem, és köszöntem, de nem kértem belőle többet. Aztán még napokig zaklatott: hivogatott, sms-eket írt, facebook-on írt... kurvára elegem volt belőle, de aztán leállítottam. Szerencsére.

Október: szar hónap volt, annak ellenére, hogy az az egyik kedvenc hónapom - már, ha igazán őszi idő van addigra -, és mert én Rocktóbernek hívom. De a tavalyi az szar volt. A suliban ugyan javítottam, de emlékszem rá, hogy nagyon a padlón voltam, mert tök egyedül éreztem magam, annak ellenére, hogy két legjobb barátnőmmel szinte minden nap beszéltünk. De a facebook az nem ugyanaz... sajnos.

November: október vége felé, azt hiszem, randizni kezdtem egy másik fiúval. Az óktóberi ünnepély után beszéltünk először, aztán facebook-on kb. két hétig, aztán találkoztunk. Én nem randinak hívtam, hanem 'találkozónak'. Dumáltunk. És én szerettem vele dumálni, mert vicces. Aztán utolértem Yep-et, és akkor úgy tűnt, hogy... nem is tudom. Talán, hogy vége a barátságunknak? Igen. Akkor úgy tűnt. És a srác ellenére is, mármint, hogy ő azért ott volt nekem, és kérdezgette, hogy mivan, és nagyjából elmondtam neki. Meg abban az időben vesztem össze a másik két barátnőmmel is. Szóval igen, egyedül éreztem magam. Igen, gondoltam az öngyilkosságra. Az olyan könnyű lett volna. Csak simán meghalni. Emlékszem rá, hogy minden nap úgy éreztem, hogy 'majd ma. Erőt gyűjtök, és majd ma'. Aztán, amint a mellékelt ábra mutatja, nem tettem meg. De rettenetesen szenvedtem, mert egyedül voltam, mert egyik pillanatban megtettem volna, a másikban nem, és fogalmam sem volt, mit akarok végülis. És ez az állapot rendkívüli. Rendkívülien szörnyű. Amikor szétszakadsz belül, és nem tudod, merre tovább. És az a legrosszabb ebben az állapotban, hogy nem tudod, mikor lesz vége. Nem tudod, mikor leszel megint boldog. Bizonytalan vagy abban, hogy kibírod-e addig, amíg megint boldog nem leszel. Nagyon szar állapot ez. Talán a legrosszabb. Megtennéd, de nem is, boldog is vagy, meg nem is, Pokol is, Menny is...
November huszonnegyedikén (???) jöttünk össze azzal a sráccal. Nem terveztem hosszú távra, de arra sem számítottam, hogy olyan hamar megszeretem őt. És hihetetlen, hogy tíz nap eltelte után milyen boldog lettem. Nagyon! Eszméletlenül jól éreztem magam a bőrömben, és elfelejtettem minden gondomat, és csak a jelen volt, ő meg én. Mint azokban a romantikus, nyálas filmekben - csak rocker kiadásban, mivel ő is az. De akkor jó volt. Kellett is. Egy kicsit talán meg is változtatott.

December: nyolcadikán leesett az első hó. A suliban versenyeket hírdettek, és terveim szerint négyre akartam jelentkezni (abból háromból két al-feladatra), de végül hármat adtam be. A faszimat sem akartam hanyagolni.
Kilencedikén valahogy bekapcsolt a tűzhely, amíg mi boltban voltunk, és lángra kapott a zsír - amit anya előzőleg a húsról szedett le -, és kisebb csoda, hogy nem égett le a konyhánk. Füsttel viszont tele volt az egész lakás, és nem kevés riadalom volt.
Nagyon féltem, hogy szerelmes leszek. De végülis nem volt rá idő, szerencsére, de ezt akkor ugyebár még nem tudhattam...
Kibékültünk Yeppel. Nagyon-nagyon örültem neki, és nagyon-nagyon remélem, hogy soha többé nem hagyjuk el egymást. Tényleg nem bírnám ki.
Huszonegyedikén már vártam a világvégét, hogy pofánvágjam egyszer... meg még egyszer. Mint Chuck Norris. Csak én Wonder Woman. Félévkor nem buktam meg semmiből. Két kettesem lett (fizika, kémia).
Huszonhatodikán azért akart velem találkozni, hogy mert 'karácsony', és hozott nekem egy tábla csokit - amire egyébként allergiás vagyok... nem vicc. A csokira! Igen. -, aztán nem sokkal, miután jött, elkezdtünk beszélgetni, és szakítottunk.
Aztán huszonnegyedikén, azok a lányok, akik tíz-tizenegyéve voltak akkorra barátaim, hirtelen úgy döntöttek, hogy nem kívánnak velem szilveszterezni, és ezt olyan undorító módon intézték, hogy még most is felfordul tőle a gyomrom. Közölték velem, hogy mik a hibáim, hogy zavarja őket, hogy mindig feketébe öltözök, hogy zavarja őket, hogy nyíltan megmondom a véleményemet. Én pedig visszaírtam, hogy 'oké'. Persze belül fájt. Mert nem számítottam ilyesmire, és undorító húzásnak találtam. De akkor még nem tudtam, mi vár rám majd februárban (azt hiszem)...
Tehát, mivel tényleg, teljesen egyedül maradtam, visszakerültem a Szent Szinglik Listájára is, itthon iszogattam, zenéthallgattam, Yeppel dumáztam, kockultam, és tudjátok mit: kurvára jól éreztem magam, egyedül is, és baszódjon meg minden fasszopó.
Szóval volt Merry Kiss My Ass.

folyt. köv.

Fúú, hát már kurvarégen voltam. De nem fogok magyarázkodni, ha tanulni kell, hát tanulni kell. És nekem azt kellett. Múlt hétfőn lezártak bennünket matekból, kettes lettem. De aztán még kellett írnom egy 'mindent eldöntő' fizika röpöt szerdán. Minimum hármasnak kellett lennie, hogy ne bukjak meg. Nekem négyes lett, szóval mostmár amiatt sem kell aggódnom. Esküszöm, mostanában teljesen szét voltam zilálva, mintha nem is én lettem volna, alig ettem, itthon szinte csak tanultam. Szóval nagyon szar volt... de, ahogy ígértem, hónapról-hónapra leírom a kiváltó okokat. Mert voltak. Persze, magyarázat lehet valami, de mentség nem, ezt tudom jól. De, ahogy minden nap, minden órájában legalább egyszer visszavezettem mindent szeptemberig a fejemben, minden egyszerű lett és világos.
Úgy volt, hpogy mostanra seggrészeg leszek, de még nincs vége a napnak, szóval még lehetek seggrészeg. És leszek is. Mert kibaszottul örülök, hogy végre vége van ennek a rohadt pár hétnek, mert már kurvára elegem van.^^
Amúgy tanuláson kívól nem történt velem semmi érdekes. Kb. két hete elkezdtem beszélgetni egy sráccal, de mostanában nem beszéltünk. Kicsit sajnálom azért, mert szeretek vele beszélgetni, de mire is gondoltam?!
Jáááj, meg már alig várom az augusztus végét.*-* Kiadják Tarja új cd-jét, aminek a promodala már fentvan youtube-on. Annyira király. Be van linkelve a képre - és új ablakban nyílik meg.
Aztán az osztálykirándulásról nem szándékoztam túl sokat írni. A Rám-szakadéknál voltunk, felmentünk Dobogókőre, összesen húsz km-t gyalogoltunk, és sátrakban aludtunk. Nem is kell mondanom, mennyire pihentek voltunk...:DD És amúgy gecihideg volt éjszaka a sátorban...  de legalább volt vodka, sör meg cigi.:DD Aztán ezen a hétvégén Pannonhalmára mentünk az apátságba, az is nagyon jó volt. Annyira szép maga az apátság épülete.*-* Szenzációs! Ha valaki teheti, menjen el meglátogatni, mert szerintem nagyon megéri. Gyönyörű szép. Utána mi még elmentünk az arborétumba - ahol agyoncsípkedtek a szúnyogok. Aztán hazafelé jövet megálltunk a Balatonnál, szóval már elmondhatom magamról, hogy idén voltam a Balcsiban. Ha az ember megszokja, nem hideg. Mondom ezt úgy, hogy kb. combközépig ért a víz...:DD Amúgy egy kilencedikes fiú, aki vicces akart lenni, úgy döntött, megvicceli a tiztedikes barátnőjét - mármint, csak barátok. Kurvanagy volt. A csaj - akit amúgy senki sem szeret túlzottan, de azért a nagytöbbség rendesen kihasználja... - bent áll a vízben, beszélget valakivel... erre a fiú kiveszi a telót a zsebéből, leveszi az ingjét, nincs nála semmi, és csak úgy ruhástól lerohan a lépcsőn, elkapja a csajt a nyakánál, és belerántja a vízbe.x'DD Annyira sírtam, geci.C,: Amúgy a lányon fehér póló volt, és igazából nem túl sovány, sőt... kifejezetten kövér. És egy pólóba - amit egy ottani faszitól kapott, akivel előzőleg beszélgetett -, meg bugyiba ment be az egyik hazafelé utbaeső tescoba, és vett egy rövidnadrágot, ami úgy nézett ki, mint egy pizsama gatya.>< It was so funny.
Aztán ma 0-3. óráig nem volt semmi, aztán fizikán már majdnem bőgtem, hogy megbukok, de csak 'vaklárma' volt. Aztán magyaron a tanárnő valamiért elkezdett sírni.OO Osztályozott éppen, és kibukott belőle, és elnézést kért, és kiment a teremből. Hát én kurvára meglepődtem - jó, mondjuk ki nem?!. Aztán kicsit vicces is volt, hogy csak így, semmi előjel nélkül, vagy bármi. Én kicsit röhögtem, bevallom nőiesen, de amikor visszajött, komoly maradtam, mert valószínűleg volt oka rá. És én sem örülnék, ha kiröhögnének, ha pont tanórán jönne rám - pláne, ha én lennék a tanár. Szóval igen: van valamennyi emberi érzelem az én halott, elkövült szívemben. És ez kicsit meglepett. Jó, köcsög voltam, mert utána, miközben találgattuk az okokat, poénkodtunk is egy kicsit. Én is.
Egyébként eseményteléen nap volt, laza órákkal és kb. mindenből megvan, hányas leszek. Ami jó, mert nem bukok meg semmiből.
Csütörtökön lesz az 'utolsó' tanítási nap, rövidített órákkal, de aznap este még megyünk egy vetélkedőre, így osztályszinten. Amit már nagyon várok.*-* Imádok este/éjszaka kint lenni.:DD Aztán péntek-hétvége-hétfő kiesik, és kedden délután ötkor lesz az évzáró. Aztán majdnem három hónapig itthon fogok rohadni. Na jó, elmegyek egy hétre Németországba, amit annyira nem várok... mivel nem vagyok túl jó németből, csak hármas, és nem is szeretem sem a nyelvet, sem az országot... de nem akarok elszalasztani egy ilyen lehetőséget, mert lehet, hogy jól fogom magam érezni, I hope.
Meg szerintem rendszeresen járok majd matek-fizika (maybe kémika) korrepetálásra is, a nagynénémhez. Muszáj. Így is necces volt és rezgett a léc.
És igazából nincsenek a nyárra terveim. Egy rakat könyvet el akarok olvasni, meg sorozatokat és filmeket nézni, meg megtartani a jó kapcsolatot az osztálytársaimmal, és nem elhanyagolni őket. Rajzolni, írni, sportolni. És igazából... ennyi. Tényleg, semmi egetrengető.
Viszont most megyek. Ma még terveztem, hogy jövök, mert elkezdtem ugye a háttérben a munkákat, és azt be akarom fejezni, plussz írok egy suli-éves összefoglalót, és a gondolataimat, meg, hogy miért alakult pár dolog úgy, ahogy...

u.i.: a sátorban-alvás csillagos ég alatt alvásnak számít?

do svidaniya!

Igazából úgy voltam vele, hogy nem írok egy bizonyos napig, de nem bírtam ki. Mert szeretem a blogomat vezetni, és irogatni, de most sem fogok semmi olyasmiről beszélni, amiről majd jövő szerdán terveztem írni. Addigra dől el minden. És én már nagyon ideges vagyok. És szétszórt. És stresszes. És nem eszek, nem iszok... szar minden. Elegem van. Nyáriszünetet akarok. Kivan a nemlétező faszom is. És végül, de nem utolsó sorban, szorongok. Minden egyes nap úgy megyek be, hogy majd' kihányom a belemet is, és legszívesebben itthon maradnék. De ezt persze nem tehetem meg... azt akarom, hogy vége legyen már ennek az egész hajcihőnek, és minden gondom megszűnjön. Ez már nekem is sok. Kitartok, persze, csak ez nem olyan egyszerű. Most lehet, hogy sokaknak ez nem túl világos, és érthető, de esküszöm, ígérem, jövő hét vége felé írni fogok. Mindent kiírok magamból. Mindent! De most nem merek leírni semmit, mert... félek, hogy semmivé foszlik.
És most megyek is, nem rabolom tovább az időtöket fölöslegesen. És majd jelentkezem. Remélem, nagyon remélem, hogy csak jó hírekkel...
És, gondolom már rájöttetek, nem most adom tovább a díjat, amit kaptam, a kérdésekkel, meg mindennel, hanem majd csak legközelebb... bocs.
És majd folytatom a munkálatokat a háttérben. Majd.

Megint ezer éve nem voltam. Vagyis nem írtam a blog részbe, de a háttérben kicsit szerkesztgettem. Többek között egy új jellegű 'bakancslistát', de azt még nem tettem elérhetővé, mivel még nincsen kész. Mindenképpen be akarom fejezni a hétvége előtt, De, ha kész lesz, ti úgy is tudni fogtok róla.
A suliban nem volt semmi érdekes. Talán annyi, hogy kémiából megírtam a témazárót kettesre, és így kerek kettes az átlagom. Ami jó. Mostmár csak a fizika miatt vagyok beszarva.^^  Abból szerdán írtunk témazárót, és szerintem hétfőn már megkapjuk. Kettesnek kell lennie. Jövő csütörtökön írunk matekból tz-t, és mily' meglepő: annak is minimum kettesnek kell lennie. Egyik nap néztem a naplót - a némettanár engedélyével -, és valami négy-öt egyes van beírva, amiből egy témazáró jegy. De, hogy hogy a jóbüdösretkes lófaszba, azt nem tudom.-.- Másnak jó, ha kettő, max. három van... de szopjon lovat az a szaréletű tanár, mert így is legrosszabb esetben - ha a jövőheti tz-t nem számítom -, akkor 1.9 a matek átlagom.:D Itthon kiszámoltam négy-, illetve öt egyesel is, és vagy kerek kettes, vagy 2.1, 2.2, ugye 1.9... szóval megint minden azon a kibaszott dolgozaton múlik. Ezt imádom. Persze, magamnak köszönhetem. Esküszöm, ha nem bukok meg semmiből, akkor leírom az érzéseimet, leírom azt, hogy miért alakult mindez így, hogy miért rontottam; de nem most. I'm healing now.
Anyway, holnap megyünk osztálykirándulásra. Már várom, egy hegyi túrára megyünk, a Rám-szakadékba, meg kempingbe 'alszunk' (ergó: húzódunk meg éjszakára), sátrakban meg, ha nem fog esni este, nyársalunk, meg ilyesmi.:D Viszont, azt kicsit sajnálom, hogy eléggé rossz idő lesz... maximum 20°C, vasánap meg csak 15°C. Bár vasárnap már csak Esztergomba megyünk, de nem kellene, hogy essen az eső, mivel szabadtéri programokat terveztünk, ez egy, kettő, nehogymár essen a születésnapomon.:D Meg ilyen szar, retek, fos idő legyen...:D
And fúú, ma nagyon ideges voltam reggel... mentem fel szekrényhez, a stúdió felé - amit ugye a diákok kezelnek -, és ott volt egy asztal rajta, hogy érettségi van. Áá, mondom ez kamu lesz, mert úgy ismeri mindenki a stúdiósokat, hogy 'vicces gyerekek'. Aha, nem. Tényleg érettségi volt. Mondjuk, egyedül voltam, ki a hóhérral beszéltem volna, és a szekrényhez érve három tanár elkezdett ordibálni, hogy érettségi van, menjek le, mást sem engedtek fel, ilyesmi... tegye fel a kezét, aki szerint telibeszartam. Így volt. De most mondjátok már el nekem, kedves már leérettségizettek: titeket mi zavarna jobban? Ha egy-egy ember felmegy a szekrényhez, egy kuvra szó nélkül, kivesz pár könyvet, és ugyanilyen halkan lelép? Vagy az, ha egyszerre hárman kezdenek el ordibálni, hogy 'takarodj lefelé, érettségi van!'? Engem utóbbi biztosan jobban zavarna...
Ezen kívül nem történt semmi érdekes, azt hiszem. Ma többet nem baszták fel az agyamat, i think. Talán annyi még említésre méltó, hogy lehet, hogy jövőre nem a mostani némettanárunk fog tanítani minket. Amit egyébként sajnálok. Mivel amúgy sem szeretem a németet, egyáltalán, de legalább a tanárnő rendes, és kedves, és legalább megpróbálja élvezhetővé tenni az olyan nyomorult, németül-nemtudók számára is az órát, mint, amilyen én is vagyok. Szóval... ha új tanárunk is lesz, remélem Sz. tanárnő. Róla csupa jót hallottam. Egyetlen hátránya talán csak az lenne, hogy ő valószínűleg very szigorú. De nem tudhatom, lehet, hogy tévedek.
Meg még annyi, hogy jövő héten olyan leszek, mint a mosott fos. Hétfőtől csütörtökig nulladik órák. Élvezet lesz.
Viszont! Ahogy már a bejegyzés elején írtam, tervezek egy-két apró újítást, és amint elkezdődik a nyári szünet, elkezdem feltölteni ténylegesen a menüket, és majd ígérem rajzolok is, meg grafikázok, meg ilyesmi, csak tényleg, most, suli közben - és szeptembertől... khm... - biztos, hogy nincs, és nem is lesz időm, annyi, amennyit szeretnék. De semmiképpen sem szeretném elhanyagolni az oldalt. Szóval nem szabadultok meg tőlem ilyen 'hamar'.c;
És így a 'kis' bejegyzésem végére hagytam Viki díját. Köszi, még egyszer!c:

Először is 11 dolgot kell írnom magamról (nehéz lesz, mivel már eléggé sokmindent tudtok rólam><):

1. mostanában nagyon megszerettem a Xandria nevű együttest.
2. hihetetlen nagy fangirl-je lettem az American Horror Storynak.
3. imádok gyilkolni... az Assassin's Creed című számítógépes játékban.:D
4. ha Angliába, vagy Amerikába költözök, Naomi Shepherd-re változtatom majd a nevemet.
5. igen szeszélyes, hirtelenharagú, tűzről pattant, de ugyanakkor acélidegzetű, nem pánikolós, 'laza' személyiség vagyok.
6. kockásodik a hasam, ötven kiló vagyok, alacsony, fekete a hajam, zöld a szemem, fehér a bőröm, öt fülbevalóm van, köldök pcm, és jövőre már egy tetkó boldog és büszke tulajdonosa is leszek.
7. a hetes a kedvenc számom.
8. humán beállítottságú vagyok.
9. ateista, szarkasztikus és kicsit antiszoc vagyok.
10. i'm used to winners, i need the fame, black and silver is my core, i'm a queen and if you creep i push my blade still-water-deep.
11. ugyan akkor van a szülinapom, mint Helena Bonham Carternek.

Kérdések, melyekre válaszolnom kell:

1. Ha egy színnel kellene jellemezned magad, melyik lenne az? És miért?
   talán a fekete és az ezüst furcsa keverékével. Well, az ezüst ugye olykor 'elfeketedik', de egy kis 'gondoskodás', és tisztítás után újra eredeti fényében tündököl. A feketét pedig azért választottam, mint a keverék egyik elemét, mert eléggé rejtélyes vagyok, sötét, egyszerre taszítom az embereket, és vonzom őket.
2. Mik azok a tulajdonságok, amiket fontosnak tartasz egy másik emberben?
   egy emberben bírom azt, ha lmondja a véleményét, de kultúrális módon, nem leszarozva engem, vagy valaki mást. Szeretem, ha az emberek meg tudnak nevettetni, ez fontos. Utálok unatkozni, és szeretek beszélgetni, és nálam nagyon kevés a 'tabutéma' - ha egyáltalán van. Ne szapuljon állandóan másokat. Legyen titoktartó.
3. Ha egy honlapra kattintasz, mi az amit először megnézel rajta? pl. dizi, tartalom?
   először a dizájnt, ez természetes. Rossz tulajdonságom azonban az, ha nem tetszik, ami, vagy aki a dizájnon van, akkor nem nézem tovább az oldalt, pedig lehet, hogy ez nagy hiba olykor...
4. Milyen könyvet olvastál utoljára? Tetszett vagy nem?
   Assassin's Creed Reneszánsz. Még most is olvasom, és egyszerűen imádom!
5. Melyik az a zene, amit bárhol, bármikor szívesen hallgatsz és miért?
   szimfónikus metál, rock.:D bármit, bármikor, bárhol. akármit.
6. Mi az amit leginkább szeretnél elérni a jövőben?
   nyomozó szeretnék lenni. Mindennél jobban.
7. Ha lenne egy következő életed, milyen állat lennél és miért?
   farkas. Azért, mert szeretem a szabadságot. És olykor jó 'magányos farkasként' elvonulni a falkától, de jó tudni, hogy bármikor visszatérhetek.
8. Folytasd: A legfontosabb ember az életemben.....Azért, mert....
   Anyukám és Zsófi. Ott voltak, amikor más nem.
9. Melyik az a film, amiben te is szívesen szerepeltél volna, kit játszottál volna benne?
   hát én most sorozatot mondanék...:DD American Horror Story Asylum, és a legszívesebben Jude Nővért játszottam volna.:D Egy szadista állat lennék. Amúgy is az vagyok.:DD
10. Mit szeretsz csinálni leginkább a szabadidődben?
   sportolni (futni járni, tornázni, úszni-, kondiba járni), sétálni, sorozatot/filmet nézni, olvasni, netezni, kockulni, zenét hallgatni.
11. Melyik a kedvenc idézeted, és miért?
   A beismerés mindig a gyengeség jele. Az erős lélek magában tartja a titkait és csöndben viseli a büntetését.- azért, mert rám teljes mértékben igaz.

A következő bejegyzésemben majd leírom a 11 kérdésemet, és tovább adom a díjat, de most mennem kell, mert különben holnap zombi leszek.^^ Nem lenne király.

do svidaniya.

Well, bevallom nőiesen, egész hétvégén itthon rohadtam. Az idő sem volt valami király, mert esett, de amúgy sem mentem volna sehova. Egyrészt, tegnap öt órán keresztül tanultam, mert angolból két fordítást kellett megcsinálom, meg mert kémiából kedden tz-t írunk, és jól kell sikerülnie. Jól, vagyis hármasnak kell lennie. Ma is fogok még pár órát kémiázni. Muszáj...
Btw szabadidőmben, amikor pihentettem az ionvegyületekkel teletöltött agyamat, az American Horror Storyt (továbbiakban AHS) néztem, a képernyőre meredve, körmeimet tövig rágva - kis túlzással, de ez volt. Remek sorozat, rögtön bele is kedztem a második évadába (American Horror Story, Asylum), és újfent a Jessica Lang által megformált karakter a kedvencem - jelenleg -, meg persze az angyal arcú, sötét lelkű Evan Peters karaktere, Kit.
Btw az első évadról írtam is egy kritikát, amit IDE kattintva elérhettek.(: A fenti képre kattintva pedig az első évad promóját érhetitek el, új ablakban megnyílva.^^

Asszem, mára ennyi voltam - igen, tömény fangirl-ködés powa... -, hacsak nem történik valami egetrengető. Nem hiszem, hogy fog.

do svidaniya ~

"Vicces, miként gyűlölnek meg, ha sikeres vagy. Bár ne így lenne. Csodálatos lenne úgy élvezni a sikert, hogy az ember ne látná azokat a tekinteteket maga körül."

- Marilyn Monroe -

A mai napom gecijó volt!:D De előbb mesélek a tegnapiról, hogy sorban haladjunk.
Naszóval: ugye eléggé későn mentünk a suliba, negyed tizenkettőre. Először volt egy fél órás szűrővizsgálatos valami, amin ugye nem volt kötelező szűréseket végeztetni, de ott kellett lenni. Aztán mentünk egészséges kajákat kóstolni - mert ugye egészségnap volt, csak azt még nem mondtam az elején.:D Ezután még két órát bent kellett lennünk a suliban, és ilyen 'csoportterápiás' cucckombó volt. Először bemutatkoztunk - inkább a nőnek, meg a srácnak, akik jöttek -, kellett a név, a kor, hobbi, hova jár az ember bulizni, meg hogy milyen témáról akarunk beszélni (bűncselekmény, azon belül mi)... aztán az első lány úgy kezdte, mintha egy AA gyűlésen lett volna.:'D It was so funny. Aztán, mikor ennek a körnek vége lett, elkezdtük kivesézni a témákat. Aztán játszottunk egy olyat, hogy mindenki kapott négy-négy cetlit, és arra olyan gondolati fogalmakat kellett felírni, amik nekünk fontosak. Én írtam az erőt (fizikai és szellemi/lelki), a barátságot, a szabadságot és a bátorságot. Amúgy mindenki más ilyen sablonos dolgokat írt, hogy szerelem, barátság, család, bizalom, megbocsátás, elfogadás... pfff. Na, ebből a négyből el kellett dobni egyet - a négy értékesből, ami a legértéktelenebb nekünk. Én végül az erőt dobtam el, mert így a bátorság még megmaradt. Aztán a Sors keze', ergó a srác körbement, és mindenkitől elvett egyet - úgy, hogy nem látta, mi van a cetlire írva. Hát... ombrék, én elvesztettem a barátaimat, és így maradt a bátorság és a szabadság. Ami egyébként nekem tetszett. Ezután egy másik játékot is játszottunk, de az nem tetszett. Aztán ment  még egy kör, hogy ki-mi akar lenni felnőttkorában. És aztán go home.
Itthon megint nem csináltam semmit, csak összeraktam ezt a csodás Marilyn Monroe-s dizájnt.^^
Ma úgy voltam reggel, hogy kurvára nincs kedvem bemenni arra a retek szarra, de természetesen bementem. És nem bántam meg! Nagyon jól éreztem magam.
Ugye ilyen honvédelmi nap volt, és szabadtéri program volt, a suli melletti parkban, igazi katonákkal. A mi kis tízfős csapatunkból ketten hiányoztak, így voltunk nyolcan, szóval valamikor valakinek kétszer kellett mennie. Az iskola csapatait két szakaszra osztották, mi az első szakaszban voltunk. Az első szakaszt is kétfelé osztották. Abból mi lementünk a mini-challenges-re, ami négy helyszínből állt: lövészet, aknamező, kvíz, mocsárjárás. A lövészet gecijóvolt. Nekem az volt az abszolút kedvencem, imádtam.*-* Volt találatom is, szóval mégjobban örültem.:DD Aztán mentünk az aknamezőre. Ott úgy volt, hogy egy kijelölt pályán kellett végigmenni egy letakart szemű gázálarcban, úgy, hogy a csapat többi tagja irányított. Nekem az is tetszett, és nem mindennap bújhat az ember gázálarcba, szóval élveztem, csak piszok kényelmetlen és kellemetlen volt.:D De na... akkor is tetszett. Ezután a kvíz jött. Volt egy rakás töris kérdés, amikből az összeset tudtam, és mindre megkaptuk a pontot, amit mondtam. De így is csak 25 pontot értünk el a 40-ből. Ami nem rossz, de nem is jó. Majd a mocsárjárás, amire kaptunk egy csomó időlevonást (időre ment, és tőlünk levontak vagy öt percet, ami felettébb jól jött, mert az aknamezőnél elbasztuk az időnket).
Aztán jött az akadálypája, ami eléggé nagyon király volt. Először egy kötélen kellett végigmenni lajhármászásban, majd gumiabroncsokon átszökellni (mint a filmekben). Miközben ott ugráltam, azon gondolkodtam, hogy mennyire 'kecses' lehetek. Aztán arra gondoltam, hogy egy majd' száz kilós katona milyen kurvára kecses lehetne...:'D I'm so funny. Na, aztán egy hordágyon kellett vinni két embernek egy harmadikat (hármas mini-csoportokba rendeződtünk az elején, emiatt a feladat miatt), aztán 'gránátokat' kellett bedobni egy gumiabroncsba, majd egy 2-3kg-s fegyverrel megadott távig elfutni, megkerülni egy bólyát, és a következő kezébe adni a fegyvert. És a kúszófolyosóval bezárult a kör. Aminél szétbasztam a jobb térdem, de nevermind.:D
Szóval én gecijóléreztem magam.

És, mivel olyan kedvem volt, kerestem some információt Marilyn Monroe-ról, amit a bővebbenre kattintva elolvashattok, ha érdekel valakit.^^ Btw a linkeket úgy állítottam, hogy új ablakban nyissa meg.(:

~ do svidaniya